Önvédelmi blog

Ahogyan már ígértem, a mai (ha rosszindulatú szeretnék lenni magammal, akkor ez évi) téma a birtokvédelem, lakásvédelem lesz. Beszéltünk már rengeteg szituációról, helyszínről, az utcától kezdve a különböző közlekedési eszközökön előforduló lehetséges támadásokig.
A mai világban – Magyarországon főleg – az ember sehol sem lehet biztonságban, így a bűnözés még a saját otthonunkban is utolérhet minket bármelyik pillanatban. Ezt szeretném nyomatékosan kiemelni, hogy BÁRMIKOR, tehát nincs garancia rá, hogy a betörő, - de nevezzük inkább egységesen támadónak – csak akkor érkezik mikor mi nem tartózkodunk otthon. Jöhet éjjel, jöhet nappal, vagy akár éppen most is, mikor a Kedves Olvasó e sorokat olvassa. Természetesen vannak különböző elkövetési módszerekre jellemző körülmények és időszakok, tehát a klasszikus értelemben vett betörő köztudottan üresen álló lakásba, lehetőleg kevésbé mozgalmas napszakban próbál behatolni. Ezzel szemben egy erőszakos támadó nem riad vissza a brutális erőszaktól sem, sőt kedvez is neki, hogy van kitől követelni az értékeket, így nem kell a felkutatással bajlódnia. Ez tipikusan a legprimitívebb elkövetési módszer.
A következőkben megnézzük, hogy milyen védelmi lehetőségek vannak, és ezek pontosan mely' módszerek ellen biztosítanak elhárítási lehetőséget.

A passzív védelem

A nevéből is könnyen lehet rá következtetni, hogy passzív védelemnek nevezzük azt a védelmi vonalat, amihez nem szükséges közvetlen emberi beavatkozás. A passzív védelem körébe tartozik minden olyan eszköz ami egy objektumba való bejutást hivatott megakadályozni, például biztonsági ajtó, rács, biztonsági üveg, fóliázott üveg, sőt kertes ház esetében már maga a kerítés is ezt a feladatot szolgálja, mivel funkcióját tekintve a birtokot védi az illetéktelen behatolástól. Ez a legelső szempont ami alapján egy objektumot biztonságtechnikai szempontból besorolunk. Ilyenkor az objektum minden olyan felületét meg kell vizsgálni, ahol fizikai behatolás történhet, és a leggyengébb pontot alapul véve kell az osztályozást elkészíteni. Magyarán hiába van a lakásunkon 3 különböző ponton, akár többszörösen záródó biztonsági ajtó, hogyha az ablakon könnyen be lehet jutni, esetleg az felügyelet nélkül nyitva van. Fontos megemlítenem, hogy a legjobb eredmény természetesen nem mindig áll fenn, mivel emberi mulasztásból fakadóan keletkezhet rés egy ilyen védelmi vonalon, például az előbb említett ablak nyitva hagyás, súlyosabb esetben az ajtó nyitva felejtése. Mondok egy remek példát erre a leggyengébb pont elvre. Láttam egyszer egy olyan esetet egy luxuskategóriába tartozó háznál, ahol megvolt a biztonsági ajtó, fóliázott üvegek, stb. A támadók természetesen nem a bejárati ajtón próbálkoztak, hanem egész egyszerűen az eltolható teraszajtót – ami egy viszonylag gyenge műanyag szerkezet – szétolvasztották.

Tehát, hiába van fóliázva az üveg, hogyha a keretet körülötte le lehet olvasztani róla, esetleg magát a zárszerkezetet kiszedni hasonló elven. Ezt fontos szem előtt tartani, hogy attól, hogy a lakás/ház tulajdonosa a bejárati ajtón közlekedik, nem biztos, hogy más is ott szeretne bejutni. Szóval érdemes megvizsgálni egy ház esetében a bejárati ajtót, ablakokat, erkély- és teraszajtókat, az olyan garázsokat amik közvetlen összeköttetésben állnak a házzal, valamint a padlást. Egy lakás esetében kevesebb támadási felület van, de itt a házakkal szemben például a bejárati ajtó támadása a leggyakoribb, mivel a lakás sok esetben magasan elhelyezkedő emeleten van, ahova kívülről nehezebb a behatolás (de nem lehetetlen). Amit ezzel kapcsolatban mondanék, hogy ne legyen evidens, hogy csak akkor zárjuk be az ajtót amikor elmegyünk otthonról. Az ajtó mindig legyen kulcsra zárva, akár otthon vagyunk, akár nem, mivel ez a feladata, hogy akinek nincs bent keresnivalója az ne tudjon bejönni, függetlenül attól, hogy mi hol vagyunk. Ezt sokan nem veszik tudomásul, és otthon tartózkodás esetén csak „becsapják” az ajtót, ami rengeteget gyengít a hatékonyságán. Az első védelmi vonalról ennyit gondoltam írni, mivel a betörési módszerek és a zárak tulajdonságai már nem igen tartoznak ide, másrészt nem szeretnék senkinek ötleteket adni. :)

Még mindig a passzív védelem kategóriáján belül maradva, a következő szint a behatolást jelző (bizonyos esetben elhárító) eszközök taglalása. Ennek legrégebbi és legismertebb módja a házörző kutya, amely inkább a támadó elriasztására szolgál, mint sem a hatékony védelem eszköze. Természetesen a házörző kutyák tekintetében is sok különbség létezik, a fajtától kezdve a képzettségi szintig, de egy jellemző esetben, egy képzetlen kutya arra képes, hogy jelezzen ha valami szokatlant észlel. Ennek hátulütője, hogyha mindenkit megugat, így már fel sem tűnik a kutya ugatása akkor, mikor valóban a támadó jelenlétét jelezné. Talán mondanom sem kell, hogy a házörző kutya a legkönnyebben kiiktatható tényező – személy szerint pont ezért nem tartanék állatot védelmi célokra. Az olyan illegális eszközökről mint az elektromos kerítés, különféle csapdák és társaik, nem tennék említést pont azért mert a telepítőjét fogják meghurcolni egy „balesetet” követően.

Gyakorlatilag az egyetlen megbízható eszköz a behatolás jelzésére, valamint sok esetben a behatolás megelőzésére a riasztó. Riasztóból is rengeteg típus, altípus létezik, rengeteg funkcióval. Egy komplett riasztó rendszernek az alapvető részei a központ, a kezelőszerv (melyből akár több is lehet, mondom típusfüggő), kültéri egység (ez adja a hang illetve fényjelzést riasztás esetén), valamint a riasztó perifériái (különböző érzékelők, bővítmények, stb.)

Manapság tényleg nincsen olyan felállás amit egy jó és korszerű riasztóval ne lehetne megoldani, így már nem kifogás a háziállat, klímaberendezés, vezetékezés kérdése sem, mivel ezekre mind van fejlett és kompakt megoldás. Akit részletesebben érdekel a téma, esetleg tanácsot kérne ezzel kapcsolatban, nyugodtan keressen meg, mivel itt feleslegesnek tartom a részletes technikai leírásokat.

A riasztó feladata, hogy egy objektumba történő behatolási kísérletet esetleg magának a behatolásnak a tényét jelezze. Ez egyrészt helyben egy nagyon hangos akusztikus jelzés, bizonyos kültéri egységeknél ehhez társul hangjelzés, valamint a bővítményektől és a riasztó központjának bővíthetőségétől függően képes telefonhívást kezdeményezni, SMS-t küldeni, illetve egyéb értesítéseket eljuttatni például a rendőrség részére. Az érzékelőket tekintve vannak nyitásérzékelők, melyek gyakorlatilag egyszerű kontakt kapcsolók, vannak törés- és rezgésérzékelők (üvegfelületeknél), valamint vannak mozgás- és hőérzékelők. Ez azt jelenti, hogy fel lehet szerelni úgy egy házat, hogy annak bármely pontján történő behatolásról jelzést és jelentést adjon.

Szerencsére igen sok háztartás van riasztóval felszerelve, de sokan nem tudnak az adott készülék lehetőségeiről, így például mikor otthon vannak, nem kapcsolják be, mivel értelemszerűen ha mozognak a térben, mindig beriasztana. Logikus, ám sok riasztó programozható olyan módon, hogy meg tudjuk adni, mely érzékelőket figyelje a központ, így például éjszakára – mikor számíthatunk mozgásra a házon belül – megoldható, hogy csak a behatolási kísérletre reagáljon a rendszer, ergo az ajtókat, ablakokat figyelje. Összegezve, manapság a riasztók tekintetében nincs szükség kompromisszumokra, mivel gyakorlatilag minden megoldható.

Nos, a passzív védelemről ennyit gondoltam írni, azt hiszem a többi már magától értetődő. A folytatásban a közvetlen elhárításról lesz szó tárgyalva a lakáson belül alkalmazható eszközöket is.

Vigyázzatok magatokra!

Vojislav

Ez a levél tegnap este érkezett.

2009. március 17. 
Reggel 7:15.
 

A ráckevei héven 3 cigány megtámadott egy 15 éves magyar lányt. A lány elmondása szerint kettő, húszas éveiben járó nő és egy középkorú, erős testalkatú férfi több utast is zaklatott. A férfi bíztatta a két nőt, hogy nyugodtan vegyenek el, amit csak tudnak. Mind a hárman a lány köré álltak és elvették a táskáját, majd turkálni kezdtek benne. Kivették a pénztárcáját, mivel abban nem sok pénzt találtak a mobiltelefonját és arany ékszereket követeltek.

A lány nem adott semmit, erre csapkodni kezdtek és elhajították a táskáját.
Mikor a jegyellenőrt meglátták leszálltak és átmentek egy másik kocsiba.

A lakosok egyre inkább ingerülten kezelik az ilyen helyzeteket. Egyre gyakoribb az ilyen eset a városban, a tinédzsereket félelemben tartják a bandákban járó cigány származású fiatalok.

A cigányok ráckeveiek voltak, holnap többen is várják őket az állomáson..
 

Úgy látszik nem elég ingerültek, hogyha a kalauz megjelenése kellett hozzá, hogy elkotródjanak a cigányok. Miért nem segített előtte senki? A másik ami eszembe jutott, hogy a ráckevei cigányokról már hallottunk valahol, nem is olyan régen..

Tisztában vagyok vele, hogy január eleje óta nem volt új bejegyzés, de úgy vélem, hogy az eddig elkészített anyagok elegendőek ahhoz, hogy az ember magabiztosabban járhasson az utcán, esetleg néhány eszközzel felszerelkezve tegye ezt meg. Mellesleg ez a blog inkább hasonlít egy könyvhöz, mint egy tipikus internetes naplóhoz. Nem írtam eddig napi aktualitásokról, nem közöltem híreket, nem tájékoztattam semmi olyasmiről a Tisztelt Olvasókat, ami napi vagy legalábbis sűrű frissítést igényelne. Aki felháborodott azon, hogy a folytatás elmaradt, az feltehetően nem értette meg a korábban olvasottakat, sőt semmit nem is hasznosított azokból.
Nyilvánvalóan rengeteg téma van ami még nem került tárgyalásra, ilyen például a lakásvédelem illetve az autózással kapcsolatos önvédelmi problémák és még sorolhatnám, de azokat az információkat, amik eddig elhangzottak, az előbb példaként említett két témában is jól fel lehet használni. Természetesen minden téma amiről korábban azt írtam, hogy meg fog jelenni a blogon, az előbb-utóbb meg is jelenik.

Egyébként az ok, amiért bejegyzés nélkül telt el egy teljes hónap nem az, hogy lusta voltam megírni a folytatást, sokkal inkább az, hogy át kellett gondolnom pontosan mit is írjak. Ebből következik, hogy nem az ’Emberi test, mint fegyver’ téma folytatását terveztem lehozni, hanem valami egészen mást. Azt, amit a Kedves Olvasó éppen most lát a képernyőn. Az utóbbi időben a blog olvasottsága nagymértékben megnőtt, ezzel együtt az én felelősségem is, mivel nem tehetem meg, hogy olyasmit írok le, ami esetleg az Olvasót egy önvédelmi szituációban túlzott magabiztosságra esetleg vakmerőségre bíztatná.
Ezért kellett alaposan elgondolkodnom azon, hogy folytassam-e az ’Emberi test, mint fegyver témát’ mivel ilyen szempontból ez kifejezetten kényes. Eredetileg éppen emiatt bele sem szerettem volna kezdeni, de engedve a sok kérésnek/kérdésnek, úgy döntöttem írok róla.

A 2009-es év eddig sajnos nem hozott sok jót a magyar emberek számára, a cigánybűnözést illetőn pedig kimondottan veszélyes és aggasztó a helyzet. Sajnálatos módon a tendencia jelenleg az, hogy napról napra intenzívebben tapasztalható, sőt már mindenki számára kézzel fogható a feszültség, ami a mindennapokat uralja.
A blog kezdete óta igyekeztem szakmai síkon maradni és technikai szempontból megközelíteni minden szituációt, önvédelmi helyzetet, stb. De ez mostantól gyakorlatilag lehetetlen. Aki azt mondja, hogy az önvédelem szakmai kérdés, az egész egyszerűen hazudik, mivel a jelen állapotok réges-régen túlmutatnak ezen. Az önvédelem már nem azt jelenti, hogy én megvédem a saját személyemet esetleg a velem együtt tartózkodókat, itt már nem csak az egyén önvédelméről van szó. Természetesen a legalsó szinten még mindig erről beszélünk, és az egyén szintjén kell magunkat megvédeni, azonban ez párhuzamban áll a nemzet önvédelmével is. Ugyanis amilyen szinten törnek egy magyar ember életére ezzel arányosan törnek igazából az egész nemzet létére. Ezt az összefüggést kellene átlátni mindenkinek, és nem csak arra gondolni, hogy „Jaj Istenem, csak én ússzam meg.” Ez a hozzáállás egyenesen a pusztulatba vezet! Amíg azt lehet látni napi rendszerességgel, hogy cigányok dohányoznak, randalíroznak a buszon, villamoson, míg a többi ember a jármű legtávolabbi szegletébe húzódva hallgat és az előbb említett sort mondogatja magában, addig a helyzet csak rosszabb lesz. Itt természetesen nem azt kell várni, hogy egyetlen utas odalépve rendre utasítsa őket, hanem a jóérzésű magyarok néhány pillantással nyugtázva a helyzetet egy emberként lépjenek fel a rendbontók ellen. Ugyanis, amíg világ a világ, a tisztességes ember lesz fölényben, valamint az igazság a hazugsággal szemben. Ennek az örök igazságnak beteljesülése lesz az, amely véglegesen kiiktatja azokat, akik ezt a jelenlegi mocskot szánt szándékkal mesterségesen tartják fent. Ugyanis minden mocsok amit magunk körül látunk, a hazugságnak és a tisztességtelenségnek az eredménye. Elnézést, hogy eltértem a megszokott stílustól, de ezt feltétlenül le szerettem volna írni. A következő téma a lakásvédelem lesz.

Vigyázzatok magatokra!

Vojislav

Egyébként az ok, amiért bejegyzés nélkül telt el egy teljes hónap nem az, hogy lusta voltam megírni a folytatást, sokkal inkább az, hogy át kellett gondolnom pontosan mit is írjak. Ebből következik, hogy nem az ’Emberi test, mint fegyver’ téma folytatását terveztem lehozni, hanem valami egészen mást. Azt, amit a Kedves Olvasó éppen most lát a képernyőn. Az utóbbi időben a blog olvasottsága nagymértékben megnőtt, ezzel együtt az én felelősségem is, mivel nem tehetem meg, hogy olyasmit írok le, ami esetleg az Olvasót egy önvédelmi szituációban túlzott magabiztosságra esetleg vakmerőségre bíztatná.
Ezért kellett alaposan elgondolkodnom azon, hogy folytassam-e az ’Emberi test, mint fegyver témát’ mivel ilyen szempontból ez kifejezetten kényes. Eredetileg éppen emiatt bele sem szerettem volna kezdeni, de engedve a sok kérésnek/kérdésnek, úgy döntöttem írok róla.

A 2009-es év eddig sajnos nem hozott sok jót a magyar emberek számára, a cigánybűnözést illetőn pedig kimondottan veszélyes és aggasztó a helyet. Sajnálatos módon a tendencia jelenleg az, hogy napról napra intenzívebben tapasztalható, sőt már mindenki számára kézzel fogható a feszültség, ami a mindennapokat uralja.
A blog kezdete óta igyekeztem szakmai síkon maradni és technikai szempontból megközelíteni minden szituációt, önvédelmi helyzetet, stb. De ez mostantól gyakorlatilag lehetetlen. Aki azt mondja, hogy az önvédelem szakmai kérdés, az egész egyszerűen hazudik, mivel a jelen állapotok réges-régen túlmutatnak ezen. Az önvédelem már nem azt jelenti, hogy én megvédem a saját személyemet esetleg a velem együtt tartózkodókat, itt már nem csak az egyén önvédelméről van szó. Természetesen a legalsó szinten még mindig erről beszélünk, és az egyén szintjén kell magunkat megvédeni, azonban ez párhuzamban áll a nemzet önvédelmével is. Ugyanis amilyen szinten törnek egy magyar ember életére ezzel arányosan törnek igazából az egész nemzet létére. Ezt az összefüggést kellene átlátni mindenkinek, és nem csak arra gondolni, hogy „Jaj Istenem, csak én ússzam meg.” Ez a hozzáállás egyenesen a pusztulatba vezet! Amíg azt lehet látni napi rendszerességgel, hogy cigányok dohányoznak, randalíroznak a buszon, villamoson, míg a többi ember a jármű legtávolabbi szegletébe húzódva hallgat és az előbb említett sort mondogatja magában, addig a helyzet csak rosszabb lesz. Itt természetesen nem azt kell várni, hogy egyetlen utas odalépve rendre utasítsa őket, hanem a jóérzésű magyarok néhány pillantással nyugtázva a helyzetet egy emberként lépjenek fel a rendbontók ellen. Ugyanis, amíg világ a világ, a tisztességes ember lesz fölényben, valamint az igazság a hazugsággal szemben. Ennek az örök igazságnak beteljesülése lesz az, amely véglegesen kiiktatja azokat, akik ezt a jelenlegi mocskot szánt szándékkal mesterségesen tartják fent. Ugyanis minden mocsok amit magunk körül látunk, a hazugságnak és a tisztességtelenségnek az eredménye.
Elnézést, hogy eltértem a megszokott stílustól, de ezt feltétlenül le szerettem volna írni.
A következő téma a lakásvédelem lesz.

Vigyázzatok magatokra!

Vojislav
 

Ott hagytuk abba ugyebár, hogy küzdősportok, harcművészetek. Bármit is válasszon az ember, tehát legyen az tradicionális harcművészet, vagy egy modernebb önvédelmi sport, a hangsúly mindig azon van, hogy az ember mozgáskultúrája relatíve fejlett legyen. Megpróbálom kifejteni, mit is értek ez alatt.

A mindennapi életben, egy átlagember számára rengeteg olyan rutinszerű mozdulatsor van, melyet nap, mint nap végez, például: kézmosás, öltözködés, reggeli készítés, evés során, stb. Mind-mind begyakorlott mozdulatok, melyeket csukott szemmel is el tud végezni bárki, így nem kell a fejünket törni, mikor egy tál ételt elénk tesznek, hogy „na akkor most melyik kezemet emeljem előbb és egyáltalán hova”. Szóval ez nyilvánvalóan nem okozhat problémát, mert egész életünkben folyamatosan alkalmazni kell eme mozgásokat.

Nos, akkor térjünk vissza az eredeti témához és nézzük meg, mire szerettem volna utalni ezzel a kis magyarázattal. Akik a témában kevésbé járatosak, hajlamosak azt gondolni, hogy a pusztakezes önvédelem ott kezdődik, hogy bármikor bárkit, probléma nélkül hatástalanítani lehet, még ha tízen vannak is, ahogyan azt a filmekben is mutatják. Ennek okán, sokan azért kezdenek például Karatét tanulni, mert úgy gondolják, rövid időn belül ők is képesek lesznek erre, aztán néhány csalódás után rövid úton abbahagyják.
Az én szemléletem szerint, úgy kell tekinteni egy harcművészet elsajátítására, mintha egy nyelvet próbálnánk megtanulni. A pusztakezes konfliktust pedig úgy kell tekinteni, mintha egy külföldivel próbálnánk szót érteni. Érdekes hasonlat belátom, de tökéletesen szemlélteti azt, amire ki akarok lyukadni. Tehát, mikor egy külföldi a saját nyelvén nekünk szegez egy kérdést, nyelvtudás hiányában csak a fejünket kapkodhatjuk, és valamilyen sajátos módon megpróbálhatjuk felvenni a másik féllel kapcsolatot, hátha megért minket, de korrekt nyelvtudás nélkül akármivel próbálkozhatunk, feltehetően nem fogunk nagy sikerekre szert tenni. Ezzel párhuzamba állítva, tegyük fel épp egy jól irányzott ütés közeleg felénk, egy ökölbe szorított kéz formájában, melyre, jó védekezési technika ismeretének a hiányában, legfeljebb ösztönösen tudunk reagálni: magunk elé kapjuk a kezünket, félrerántjuk a fejünket stb. Viszont, ahogy a nyelvtudás sem ér semmit gyakorlat nélkül, úgy az ütés következtében, esetleg előtte, úgy ledermedünk, hogy azt a maradék lélekjelenlétünket is elveszítjük. Aki nincs hozzászokva a fájdalomhoz és az ütésekhez, garantáltan leblokkol és kiszolgáltatottá válik. Erre jók az edzések, ahol megszokjuk a küzdelmet, az ütéseket, így egy éles helyzetben nem ér minket váratlanul.
A tanulás folyamatát tekintve, természetesen nem digitális a helyzet, tehát – konyhanyelven megfogalmazva - lehetünk mi kicsit járatosak a harcművészetekben meg lehetünk nagyon járatosak is, erre szolgálnak a fokozatok és szintek. Van aki kevesebb technikát ismer, van aki többet, van aki gyakorlottabb, van aki kevésbé. Visszatérve az idegen nyelvhez, amennyiben valakinek tudunk köszönni majd egy „Hogy vagy?” kérdésre válaszolni, már jóval beljebb vagyunk, mint a mutogatással. Így van ez önvédelmi helyzetben is. Lehet, hogy ismerünk kétféle védekezést és kétféle ütést, de az is több mint a semmi, és már van 4 olyan mozdulat a birtokunkban, amit fel tudunk használni és ezek jó esetben már gondolkodás nélkül jönnek, némi gyakorlás után.

Senkitől sem lehet elvárni azt, pláne a mai rohanó életben, hogy szentelje magát a harcművészetnek vagy valamilyen küzdősportnak és teljes szabadidejében ezzel foglalkozzon, de általában azt szoktam javasolni, hogy fél vagy egy évet azért érdemes tanulni valamit. Lényegében mindegy mit, ahol megtanulja az ember, hogyan tud egy ütést kivédeni, majd egy ütéssel válaszolni, az már jó. Ezen belül persze vannak minőségbeli eltérések, különböző stílusok jöttek létre, de ezzel szerintem mindenki tisztában van. A lényeg, hogy egy kis időt azért szenteljünk erre is, ahogy mondjuk egy idegen nyelvet tanulnánk. Ha már itt tartunk, nem lenne rossz ötlet iskolákban testnevelés óra keretén belül önvédelmet tanítani kötelezően, ahogy bármelyik tárgyat tanítják…

Lévén, hogy egy blogon keresztül nem lehet pusztakezes önvédelmet oktatni, - mellesleg ez nem is célom, erre vannak az edzések – ezért összefoglalom általánosságban, hogy mire kell nagyon odafigyelni, mikor kénytelenek vagyunk saját testünket fegyverként használni.
Először is nézzünk meg néhány lehetséges szituációt!

Várt támadás

Ne tévesszen meg senkit a „várt támadás” elnevezés, a támadásra természetesen mindig várni kell, nagy általánosságban véve, bármikor bekövetkezhet, de itt most egy kicsit mást értek „várt támadás” alatt. Vannak olyan helyzetek, amikor a támadó szimplán csak beszédbe elegyedik velünk, például azzal a céllal, hogy bizalmat keltsen (nem számítunk rá, hogy megtámadna), vagy éppen csak valamilyen információra kíváncsi (hol tartjuk a mobiltelefonunkat, stb.). Ezekben az esetekben a támadó jellemzően meg van arról győződve, hogyha akcióba lendül, bármilyen módon, akkor mi a meglepetés erejétől védekezésképtelenné válunk. Alaphelyzetben ez igaz is, de itt jön be a képbe az a stratégia, mely’ szerint egy párbeszéd során folyamatosan felkészültnek kell lennünk, ugyanis a támadó vagy leendő támadó egy nem várt pillanatban esetleg megüt minket, lefog vagy kést ránt. Ezeket természetesen mind más-más módon kell elhárítani.

Amennyiben nincsen nálunk semmilyen önvédelmi eszköz, legyen egy bármikor bevethető kész forgatókönyvünk arra az esetre, hogyha megtámadnak minket. Ezt természetesen adott helyzetre, szituációra és támadóra kell optimalizálni. Természetesen utcán sétálgatva a legnehezebb, mert ott a környezet folyamatosan változik, szinte semmi stabil pont nincs, melybe kapaszkodni lehetne adott esetben. Legkönnyebb helyzetben meg akkor vagyunk, hogyha például vonaton utazunk, ugyanis van időnk és lehetőségünk berendezkedni, lemodellezni mindenféle támadást.

Folyt. Köv.

Most pedig engedjetek meg egy kis reklámot, de teljes mértékben idevág.

BudoFest 2009

20. Harcművészeti találkozó, 2009 január 18-án vasárnap 14 órakor Székesfehérváron az ARÉV sportcsarnokban.

Jegyek a helyszínen: 1490 HUF

Ahogy ígértem, az aktuális bejegyzésemben arról fogok írni, hogy miként, milyen módon használhatjuk fel saját testünket, erőnket egy támadás elhárítására. Az előző, Baranta című bejegyzésre igen sok hozzászólás érkezett a témában. Ezek közül lesz, amivel teljes mértékben egyet tudok érteni, ám akad olyan is, amit sajnos cáfolnom kell. A mai leírásból kiderülnek a részletek.

Aki a blog teljes tartalmát elolvasta, s kívülről fújja a tartalmát, az most elgondolkodhat rajta, miért írok a közelharcról, illetve a test-test elleni küzdelemről, holott több alkalommal is teljes mértékben elleneztem az önvédelemnek e módját. Az igazság az, hogy még most is így gondolom, és ennek tudatában írom mai bejegyzésemet. Nézzük csak, miért tartható fenn korábbi állításom.

Egy önvédelmi szituáció során, mint már írtam korábban, a legfontosabb a gyors, pontos, hatékony elhárítás. Ezt csak úgy tehetjük meg, hogyha minden cselekedetünknek, minden elhárításra tett kísérletünknek tisztában vagyunk a végkimenetelével. Ebből a célból olyan eszközöket kell igénybe vennünk, melyek hatása ismert. Volt szó ugyebár a gáz-riasztó fegyverekről, a gázspray-ről, stb. Ezeknek az eszközöknek a lényege, hogy gyorsan és hatékonyan tudják a támadót hatástalanítani. Elsődleges önvédelmi technikának mindig a megbízható önvédelmi eszközök helyes alkalmazását ajánlom! Tehát, ebből kiderül, hogy nem baj, hogyha bízunk az általunk használt eszközben, viszont nem feltétlenül kell teljes mértékben ezekre hagyatkozni. Ez alatt azt értem, hogy egy olyan helyzetben mikor a támadó magatartása indokolttá teszi a védekezést, viszont nem áll módunkban alkalmazni önvédelmi eszközeinket, például a szűk, zárt tér miatt, esetleg nincs az eszköz elérhető közelségben (megjegyzem ez hiba), akkor a saját testünkre kell hagyatkoznunk, vagy teljes egészében vagy átmeneti jelleggel. Ezek azok a helyzetek, amikor szükségünk lehet saját testi erőnkre, képességeinkre. Nézzük, milyen lehetőségeink vannak!

Megelőző felkészülés

Örök igazság, hogy a saját testünk használatát is meg kell tanulnunk. Mivel a kezeink, lábaink felhasználása nem csak tárgyak mozgatására illetve a járásra korlátozódik, így lehetőségünk van rá, hogy a testünk mozgáskultúráját fejlesszük. Korábbi bejegyzések hozzászólásai között rengeteget lehetett olvasni arról, hogy ki, milyen harcművészetet vagy küzdősportot javasol, azonban én nem szeretnék ebbe belemenni, hogy melyik a hasznosabb és mennyivel, illetve melyiket lehet felhasználni a gyakorlatban, illetve melyiket nem. Erről a kommentekben nyugodtan lehet beszélgetni, vitatkozni, én viszont egy másik megközelítésből vizsgálnám a témát.

Az egészet ott kell elkezdeni, hogy a saját fizikumunkat erősíteni kezdjük, ez érvényes természetesen fiúkra-lányokra, nőkre-férfiakra egyaránt. „Ép testben ép lélek” tartja a mondás, szóval indítsuk azzal a folyamatot, hogy elkezdünk valamit sportolni, ha eddig ezt nem tettük volna meg. Nem feltétlenül kell küzdősportokban gondolkodni, de természetesen ez már egy univerzális megoldás a cél eléréséhez, de nem kizárólagos.
Szükség van arra, hogy a mozgásunkat kifinomulttá és sokszínűvé tegyük. Minden sportnak megvan a saját mozgásvilága kivétel nélkül, így akármibe fogunk bele, biztosak lehetünk benne, hogy hasznos lesz számunkra. Ezáltal könnyen erősödhetünk és mozgékonyabbá válhatunk, így akik a mozgástól elszoktak, mindenképpen kezdjenek bele valamibe. Az előző bejegyzésben említett Baranta pont abból a szempontból nagyon hasznos, mivel rengeteg különálló gyakorlatból áll, melyek segítenek átmozgatni testünk egészét. Ha úgy gondoljuk, hogy az általunk űzött sport nem fejleszti elégséges módon izomzatunkat, természetesen eljárhatunk edzőterembe, vagy otthon a saját edzésprogramunk szerint dolgozhatunk, de a rendszeres, mozgékony sportolás nagyon fontos, hogy ne csak látszat-izomzatot építsünk magunkra. Ha rászánjuk magunkat, és aktívan sportolni kezdünk, már elértük, hogy ne kelljen a kommentet vagy levelet azzal kezdeni, hogy „nem vagyok egy sportos alkat/nem vagyok túl mozgékony, de...”. Tegyünk azért, hogy a fizikumunk kielégítő állapotba kerüljön!

Küzdősportok, harcművészetek

Mivel a téma amúgy is hatalmas és ez alkalommal elkerülhetetlen, hogy a küzdősportokat, harcművészeteket megemlítsem. Kevesen tudják, hogy a küzdősport illetve a harcművészet elnevezés nem egy és ugyanazt jelenti. Természetesen nagy az átfedés, mégis lehet olyan tulajdonságokat találni, melyek csak az egyikre igazak. A küzdősportokat nagyjából úgy szokták definiálni, hogy gyakorlatias, kimondottan pusztakezes harcra készít fel, és törekszik a legnagyobb hatékonyságra. Ettől eltérően a harcművészetek – ahogy a neve is elárulja – egy teljes kultúrát és gondolkodásmódot igyekeznek közvetíteni az adott stílust gyakorlók felé. Ez magában foglalja azt a tanítást is, ’mely szerint a küzdelemnek a fejben kell eldőlnie, és szellemileg kell felülmúlni az ellenfelet. Ennek a gyakorlati megnyilvánulása a tudás, ügyesség, gyors ítélőképesség, józanság. Azt gondolom, hogy mindenkinek saját magának kell eldöntenie mibe vág bele. Az Interneten rengeteg információt lehet találni ezekről a sportágakról, irányzatokról, stílusokról.

Nos, mára ennyit. Hamarosan folytatom, igyekszem 2-3 napon belül feltenni a következő bejegyzést, hogy ne kelljen sokat türelmetlenkedni.

Vigyázzatok magatokra!

Kevesen tudják azt, hogy a magyarok is büszkélkedhetnek egy saját fejlesztésű harcművészeti ággal, mégpedig a Barantával. Ez is egy alternatíva, hogy az ember fejlessze a mozgáskultúráját, erejét, harcművészeti tudását. Egy kedves barátom volt oly' rendes és írt egy egészen jól összeszedett élménybeszámolót a Barantáról. A mai bejegyzésemben ezt fogom megosztani veletek, amolyan ízelítőnek a következő nagy témához!

A Barantáról…

Nem túl régen foglalkozom ezzel a harcművészettel, de bőven volt és van szerencsém belelátni a rejtelmeibe, tehát szeretném megosztani veletek a tapasztalataimat, mert véleményem szerint ez egy kimondottan egyedi stílus, amit még azok is kipróbálhatnak, akik esetleg ezidáig egyáltalán nem sportoltak, vagy egyszerűen nem volt motivációjuk elkezdeni bármi hasonlót.

Röviden a Baranta a hagyományos magyar harcművészeti stílust jelenti, amely összegyűjti és feldolgozza az írásos forrásokban és néphagyományainkban (botos táncok, népi birkózások) megőrzött fegyveres és pusztakezes technikákat. 1993-1997 között fektették le az alapjait, Vukics Ferenc honvéd őrnagy vezetésével, akit gyermekkori élményei motiváltak. Kisgyermekként Somogyi József csordástól botforgató, botvívó gyakorlatokat és néhány pásztor-pusztakezes eljárást sajátított el.

A vizsgák és a versenyek általában: futás (5km), íjászat, hajítófegyver dobás (gerely és csatakereszt), ostor- és botforgatástechnika, kard-iskolagyakorlat, birkózás, szabadvívás és íjászpárbaj számokból állnak. Ezen kívül természetesen sok egyébbel is foglalkozunk, például táncolunk, lehetőségeinkhez mérten ismerkedünk a népgyógyászattal, illetve a magyar nép hagyományaival.

Véleményem szerint teljesen mindegy hogy ki, milyen harcművészetet űz, mivel éles helyzetben úgy sem lehet túltechnikázni az ütéseket, hárításokat. Főképpen úgy, hogy minden ember egy fejjel, két lábbal, két karral rendelkezik, és ezeket adott irányba összpontosítjuk, így valószínűleg minden harcművészet technikáinak azonosak az alapelvei és egyben a határai is. Nem véletlenül egyezik néhány birkózásban használt fogásunk, Aikido fogásokkal. Hozzátenném, hogyha ezek nem lennének hatékonyak, nem is maradtak volna fenn. Gyakorlatilag ezt azért írtam le, mert amikor a többség meghallja, hogy „hagyományos harcművészet” egyből elkezd hüledezni, hogy ilyen természetesen nem létezhet, meg hogy bizonyára használhatatlan az egész.

Most pedig megpróbálom röviden leírni azokat a jellegzetességeket, ami miatt mindenkinek kimondottan ajánlom ezt a harcművészetet.

Az edzések mindenhol kemények, semmivel sem tekinthetőek lazábbnak, mint más stílusé, szóval már pusztán a bemelegítéstől is elég rendesen le lehet fáradni.

„A Baranta az összetett képességű és képzettségű harcos fensőbbségét vallja a fegyver- és eljárás-specialistákkal szemben”, ezért foglalkozunk egyszerre ennyi dologgal. Még ha a kívülállónak nem is tűnik úgy, hogy minden hasznos a felsorolt dolgok közül, mindegyik fegyver, formagyakorlat összefüggésben áll a másikkal, hat a másik használatára, elsajátítására, így egy nagy egészet alkotnak együtt.
Egy önvédelmi szituációban egyik sem lesz fölösleges, ez teljesen biztos. A birkózás az erőnlétet, állóképességet és a „küzdeni akarást” fejleszti. A botforgatás kifejezetten erősíti a csuklót, a kart és a hátizmokat, segít összekapcsolni a jobb és bal agyféltekét, fejleszti az ügyességet. Az íjászat pedig a koncentrációt és úgyszintén a kar- és hátizmokat erősíti, és még sorolhatnám.

Még megemlíteném a gondolkodásmódot is. Nos ez az, amiért főképpen ajánlom a Barantát nektek. Azt szokták mondani, hogy csak az tud jól elsajátítani egy harcművészetet, aki ismeri azt a kultúrát, azt a hagyománykört, amiből származik, és így képes megérteni az értékeit, elveit, amely az egésznek az alapját alkotja. Ez a Baranta esetében azt jelenti, hogy a saját hagyományainkat kell megismernünk, és azt hogy hogyan gondolkodik valójában a magyar ember. Ugye, a józan paraszti ész. Ez azt is jelenti, hogy egy magyar ember, ezt a stílust sokkal jobban át tudja élni és jobban el is tudja sajátítani.

Amit még meg kívánok jegyezni, hogy a Baranta gyakorlása, a formagyakorlatok, az edzések, a táncok, az énekek nagyon szórakoztatóak, nagyon átélhető az egész, tekintve, hogy magyar. Csak közelebb áll ez (remélhetőleg) a szívünkhöz, nem?

Összefoglalva, aki komolyan gyakorolja a Barantát, képes lesz megvédeni saját magát, és talán többet fel fog szedni, mint néhány fogást.

Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket! Nézegessétek a Baranta hivatalos honlapját (www.baranta.net), vagy keressetek videókat róla a különböző videó megosztókon. Nyugodtan írhattok nekem is, ha van bármiféle kérdésetek a témával kapcsolatban.

Á.

Köszönjük! Ha bármi kérdés van a szerző felé, nyugodtan tessék nekem elküldeni, továbbítani fogom!

A következő bejegyzésemben, tehát a test-test elleni küzdelmről lesz szó.

Addig is, vigyázzatok magatokra!

A mai bejegyzésemet egy kommentár idézésével indítanám:

„Üdv!

Munkámból kifolyólag sokszor megfordulok késő este a 8. 10. kerületekben. Már többször kerültem olyan helyzetbe, hogy 2-3-an utaztunk mondjuk a 24-es vagy 37-es villamoson ( Józsefvárosi kínai piac környéke ) és felszáll egy 2-5 főből álló roma csapat. Kipécéznek maguknak valakit ( ha az utasok között van lány általában őt ) és elkezdik "ugratni", kihívóan néznek rá, stb. Szóval semmi tettlegesség, de nem nehéz kitalálni mit akarnak. Többnyire csak a szájuk jár, és előbb utóbb leszállnak, de már megfordult a fejemben mi van akkor, ha egyszer nekiesnek valakinek. Azt gondolom magamról, hogy segítenék, de tekintve a túlerőt szerintem jól megruháznának engem is. Már ha annyival megúszom. Pár napja találtam a blogot és azt hiszem be fogok szerezni egy gázsprayt amit egy korábbi cikkedben említettél. Esetleg van valami tanácsod miként lehetne fellépnem ilyen helyzetekben? Nem akarok hősködni és olvastam, hogy a határozott fellépés segíthet, de ha én odaszólok egy 3-4 fős társaságnak szerintem nem fognak leszállni a villamosról. És nem is tudom ha van nálam spray 5 embert lefújni elég körülményes, ha pedig csak 2-3-at sikerül lekapcsolni a másik kettő zsebéből könnyen előkerül a pillangó. Már arra is gondoltam, hogy valami könnyebben elsajátítható önvédelmi sport után nézek. Esetleg tudsz ilyet ajánlani? 25 éves vagyok nyilván nem lehetek kung-fu nagymester, ha jól tudom a legtöbb efféle sportot fiatal korban kell kezdeni mert akkor még hajlékonyabb a test. De néhány számomra is megtanulható módszert szívesen megtanulnék.”

Vissza-visszatérő kérdés, hogy mit tegyen az ember, mikor szemtanúja annak, hogy az orkok/cigányok, - kinek melyik tetszik - kiszemelnek maguknak valakit, akár az utcán, akár tömegközlekedési eszközön. Nehéz kérdés, éppen ezért tették már fel olyan sokan, természetesen érthető, hogy mindenki szeretne egy biztos megoldást ilyen irritatív szituációra. Tökéletesen megbízható, és 100%-os sikerrel alkalmazható megoldást azonban én sem tudok mondani, mivel ilyen nem létezik, és ez nem csak erre igaz, hanem minden elhárítási technikára. Egyet viszont tehetek, leírom azt, hogy mi az, amit biztosan ne csináljunk ’mikor ilyen helyzetben találjuk magunkat, mint a Tisztelt Olvasó, aki az előbb említett kommentet írta. Nézzünk néhány példát

Képzeljük el a helyzetet, hogy 2-3 esetleg 3-4 támadó a villamoson kiszemel magának egy áldozatot, tegyük fel, hogy egy zsenge leányzót, majd körbeülik, és tetszőleges módon zaklatni kezdik. A lány riadt szemekkel nézelődik körbe, persze egy árva lélek sincs, aki a segítségére sietne. Az ok természetesen ismert mindenki előtt: félnek. Mi pedig tétlenül nézzük a kialakult perpatvart, érezvén azt, hogy valamit tennünk kell. Ekkor odalépünk és selymes hangon azt mondjuk a hölgynek, miközben mélyen a szemébe nézünk: „Elnézést, ezek az urak inzultálják önt?” Hát persze, mi mást tennének, hiszen vérükben van a balhé, a provokáció. Sajnos a hölgy válaszát már nem halljuk, csak erős fájdalmat érzünk, igazából azt sem tudjuk pontosan hol, de fáj. Majd képszakadás. Jó esetben a kórházban ébredünk, rosszabbik esetben valahol egészen máshol. Tehát semmi ilyesmit ne tegyünk! Természetesen kiéleztem ezt a leírást, de tökéletesen látszik belőle, hogy nem szabad az áldozatra koncentrálni, amíg nincsenek likvidálva a támadók, sőt nem szabad megjátszani az emelkedett úriembert sem. Mellesleg, ha a helyzetet nem ítéljük úgy, hogy az áldozat épségére, egészségére veszélyes lenne, akkor inkább várjuk meg, míg a támadók ráunnak az egészre.

A továbbiakban induljunk ki abból, hogy indokoltnak ítéljük a beavatkozást. Nézzük tovább, mit nem érdemes tenni.

Ne próbáljuk meg oly’ módon kizökkenteni a támadókat, hogy valamilyen eszközt veszünk elő, például előrántjuk a gáz-riasztó fegyverünket, esetleg valami más, ütésre alkalmas eszközt, és azzal kezdünk fenyegetőzni. Nem érdemes, ugyanis egyből mi válunk ezáltal támadóvá, még az utasok számára is, és sorolhatnám. A másik igen nagy probléma, hogy nem tudhatjuk, mikor fog hátulról ránk vetődni valaki (például a támadók egyik cinkosa, akire nem fordítottunk elég figyelmet). Harmadrészt pedig, egy zárt térben több támadó ellen esélytelenek vagyunk ilyen nyílt küzdelemben, mivel úgy nem lehet elindítani egy önvédekezési szituációt, hogy eszközt rántunk. Természetesen ez nem vonatkozik azokra a helyzetekre, amikor saját személyünk ellen indult támadás. Tehát, ha mi azzal próbáljuk meg elvonni a támadó figyelmét a megvédeni kívánt áldozatról, hogy eszközt rántunk, akkor a sorsunk meg van pecsételve, mivel a támadónak annyi ideje lesz felkészülni, hogy a küzdelem lényegében már előre el van döntve. Mivel mi kerülünk abba a helyzetbe, hogy fogalmunk sem lesz, mi a támadó válasza. Tehát összefoglalva, „úriemberkedés” gáz-riasztó fegyverrel, egyéb eszközzel való „arcoskodás” teljes mértékben kizárva. Aki a blogot már elejétől elolvasta egészében, az tudja, jól, hogyan kell helyesen használni az önvédelmi eszközöket. Nem így!

Nézzük milyen lehetőségeink maradtak ezek után. Természetesen, mint minden más önvédelmi szituációban, amikor egy támadást kell kivédeni, itt is hihetetlen előnyt jelent a meglepetés ereje. Azonban ezt is tudni kell helyesen használni. Ha nem vagyunk magabiztosak, nem vagyunk tudatosak és nincs forgatókönyvünk minden lehetséges szituációra, akkor könnyedén alulmaradhatunk. Sajnos egy zárt térben, mikor valaki mást kell nekünk megvédeni, nagyon nehéz ezt megtenni test-test elleni ütközet nélkül. Többször említést tettem már arról, hogy ez önvédelem során alaphelyzetben kerülendő, de vannak olyan alkalmak, amikor elengedhetetlenné válik az, hogy a puszta fizikai erőnket használjuk fel. Sőt, minden önvédelmi szituáció során jól jöhet, de ettől függetlenül kerülendő.

Lehet sejteni, hogy az elkövetkezendő néhány téma a test-test elleni küzdelemről fog szólni. Természetesen ezek is mindenki számára érthetően és alkalmazhatóan lesznek leírva. Nem kell megijedni!

Addig is vigyázzatok magatokra!

Az előző néhány bejegyzésben a tömegközlekedés és önvédelem kapcsolatát elemeztük igen sok megközelítésben. Ahogy már írtam, igen gyakoriak a különböző járműveken, vonatokon, buszokon bekövetkező támadások. Azonban sokkal, de sokkal gyakrabban lesznek emberek utcai támadások áldozatai. A mai bejegyzésben tehát alaposan megvizsgáljuk azt, hogy egy egyszerű utcai séta során milyen támadások érhetnek minket, illetve milyen módon tudunk ezekre felkészülni.

A részletes ismertetésre a legjobb módszer az lesz, hogyha egy kész jelenetet vázolok fel, aminek kapcsán bemutathatom azokat az elemeket, amiket a gyakorlatba is át lehet ültetni.
Megfigyelhető a legkülönbözőbb beszámolók alapján, hogy az utcai támadásokra nem jellemző, hogy melyik napszakban követik el azt. Ugyan úgy előfordulhat, hogy fényes nappal támadnak az emberre, mint az, hogy az éj leple alatt az üres utcán. Viszont, a támadás módja már élesen elválik. Míg nappal jellemzően trükkös bevezetőkkel igyekeznek a támadók megpuhítani az áldozatot, majd a legváratlanabb pillanatban lecsapni rá, úgy éjszaka jellemzően váratlan fizikai támadásokat követnek el. Ezekre az ember általában nem számít, és a sötétből váratlanul jött ütés tökéletesen kiiktathatja ez ember védekezőképességét. A bejegyzésem hátralevő részében kimondottan ezekre a váratlan, leggyakrabban a sötétben elkövetett támadásokra fogok összpontosítani.

A legfontosabb, hogy folyamatosan tartsuk a fejünkben, hogy míg egy úgynevezett „kóstolgatós” támadás esetén jó bizonyossággal meg tudjuk állapítani azt a pontot, ahol szükség van fizikai ellenállásra ergo védekezésre, úgy a váratlan támadás esetén gyakorlatilag nincs időnk előkészülni! Gondolok itt arra, hogy adott esetben előrántsuk a gáz-riasztó fegyverünket, a gázsprayt vagy esetleg egy test-test elleni harcra készüljünk fel. A támadás olyan szinten lesz váratlan és brutális, hogy az általános „várakozó pozíció” elégtelen lesz ebben a helyzetben. Nem véletlenül használom a brutális szót, ugyanis este sötétben egy üres, rosszul kivilágított utcán a támadók tudják jól azt, hogy tettüket senki nem fogja rajtuk számon kérni.
Természetesen este is ugyanúgy érhet minket egy bevezetéssel egybekötött, a már előbb említett „kóstolgatós” támadás, de arra ugyanúgy számítani kell, hogy sokkal hamarabb fog fizikai erőszakot alkalmazni a támadó, mint például nappal, világosban. Röviden szólva, sokkal bátrabb lesz így, és ez rettentően veszedelmes, ugyanis itt jönnek ki legjobban az állatias ösztönök!

Mit tehetünk egy hirtelen jött támadás ellen?

Nos, mint már előző bejegyzéseimben is kitértem rá, a támadónak mindig az az előnye, hogy a jövőbe lát. Ő már régen tudja, hogy meg fog téged támadni, amikor te még csak nem is sejted, így fel tud készülni rá. Ebből következik, hogy mi meg úgy védekezhetünk ellene, hogy elébe megyünk a dolognak, és folyamatosan számítunk a támadásra, és annak érdekében, hogy megvédjük magunkat, megteszünk kivétel nélkül minden óvintézkedést. Nézzük, mik lehetnek ezek!

Lassítsuk lépteinket, igyekezzünk teljesen hangtalanná válni!

Tegyük fel, hogy egy nő, kopogós cipőben trappol végig a sötét utcán, előtte senki, mögötte senki, viszont nem sejti azt, hogy a saroknál valaki csak arra vár, hogy odaérjen. A támadó meg csak és kizárólag onnan tudja, hogy mikor lépjen akcióba, hogy hallja, hogy közeledik. Ne adjunk ki semmilyen hangot, lopakodjunk és figyeljünk minden neszre. Ettől mellesleg az adrenalin szintünk is emelkedni fog, amitől még inkább ki leszünk hegyezve minden apró neszre és mozzanatra.

Önvédelmi eszközeinket helyezzük azonnal bevethető állapotba!

Mit értek ez alatt? Például ha belső tokban viseljük a gáz-riasztó fegyverünket, akkor nyugodtan vegyük elő, tegyük a kabátzsebünkbe, esetleg előre, a nadrágunk és testünk közé, amolyan „mexikói módon”. Onnan könnyen és gyorsan előrántható, viszont sokáig nem viselhető ott, mivel a sok mozgolódástól kieshet, elmozdulhat. Ezt kimondottan az ilyen fokozott készültségi helyzetekre javaslom! Egy másik, igencsak optimális megoldás, hogyha a gázsprayt – amit ugyebár MINDIG hordunk magunknál – egész egyszerűen a kezünkben tartjuk tűzkészen. Ennél gyorsabban bevethető állapotba nem hozhatjuk, ergo ha úgy megyünk végig az utcán, hogy kezünkben a gázspray, és bármilyen veszély esetén csak a támadóra kell irányítani, majd megnyomni a gombot, akkor ezt nevezhetjük egy hatásos megoldásnak.

Legyünk fokozottan óvatosak a kereszteződéseknél, utcasarkoknál!

Az utcasarkok, kereszteződések fokozott veszélyforrásnak számítanak, mivel nem tudhatjuk, hogy mi vár ránk a keresztutcában. Először is, mint már írtam, óvatosan közelítsük meg az utcasarkot, majd – mintha úttesten kelnénk át – alaposan nézzünk minden irányba, hogy várható-e bármilyen veszélyes elemnek a közeledése. Figyeljük meg az utca mindkét oldalát, az autókat, illetve minden olyan tereptárgyat, amely mögé esetleg elrejtőzhetett támadó. Például könnyen megeshet, hogy a tisztának vélt utcán haladunk, amikor egy teherautó takarásából kilépve követni kezd minket a támadó. Ezekre fokozottan ügyeljünk, és igyekezzünk a hallásunkat élezni és figyelni mások lépteit, zajait!

Vigyázzatok magatokra!

Az előző két bejegyzésemben részletesen taglaltam, hogy milyen praktikákat érdemes alkalmazni egy kabinos elrendezésű vasúti kocsiban, illetve mire érdemes odafigyelni egy utazás során. Alapvetően a leírásban arra koncentráltam, hogy a Tisztelt Olvasó milyen módon tudhatja magát a legnagyobb biztonságban, illetve milyen módon segíthető elő az, hogy egy támadás esetén a leghatékonyabban megvédje magát.
Egy igen fontos tanácsot viszont kifelejtettem, amit most rögvest pótolok. Ha eléggé felkészültnek érezzük magunkat arra, hogy sikeresen elhárítsunk egy támadást, akkor ezt a tudásunkat hasznosítsuk oly’ módon, hogy másoknak is megpróbálunk segíteni.
Nem kell túlmisztifikálni ezt sem, ahogy semmi mást ebben a témában, csupán legyünk figyelmesek. Hogyha éppen felszálltunk a vonatra, majd helyet keresünk magunknak, és látunk egy kabint, ahol egy gyerek vagy védtelennek tűnő lány egyedül ül, nyugodtan üljünk be! Ezzel csökkenthetjük, a potenciális áldozatokra leselkedő veszélyt.

Nos, nézzük a másik – már említett - elrendezést, amikor az egész vagon egybe van nyitva. Ez lehet régebbi típusú, a jól ismert műbőr ülésekkel, vagy lehet újabb típusú BHV, „hernyó”, IC, illetve számtalan típusú kocsi. A lényeg, hogy egy légtérben ülnek az utasok az egész szakaszban. Ennek az elrendezésnek a hátránya önvédelmi szempontból, hogy míg a kabinban látjuk, hogy mi zajlik körülöttünk, illetve tudjuk kontrollálni, hogy kik jönnek be az ajtón, ebben az esetben erre nincs lehetőség. Ez azért nagy hátrány, mert nem tudunk felkészülni a támadásra, sőt sok esetben fogalmunk sincs, mi történik körülöttünk.

Egy dolgot azonban lehet tenni, történetesen azt, hogy amikor helyet választunk magunknak – ha erre lehetőség kínálkozik – mindig a kocsi végébe üljünk. Teljesen mindegy melyik végébe, a lényeg, hogy belássuk a teljes teret. Ezért érdemes úgy megválasztani helyünket, hogy mögöttünk a fal legyen, mi pedig a közlekedő folyosóhoz legközelebbi ülésen helyezkedjünk el. Így hátulról/felülről nem érhet támadás, viszont ami előttünk zajlik a teljes térben, azt ellenőrzésünk alatt tudjuk tartani. Ez kiemelten fontos! Egy másik szempontot is érdemes idevenni, méghozzá, hogy ezekben a kocsikban a vészfék, jellemzően az utastér végében, az ajtó környékén van elhelyezve, így egy kritikus szituációban akár ezt is segítségül hívhatjuk.
A vonatokról egyelőre ennyit, nézzük a következő állomást a témában.

Buszok, villamosok

Azt hiszem, rengeteg olyan dolgot leírtam már az előző két bejegyzésben, amely tökéletesen alkalmazható a városi közlekedésben is, ilyen-olyan módon. Így tehát az általános igazságokat nem fogom leírni még egyszer, inkább az apróbb részletekre fordítom a figyelmet.
A városi közlekedés elsősorban abban különbözik a távolságitól, hogy az utascsere gyakoribb, illetve nagyobb embertömegek mozognak egy-egy megállás alkalmával az adott járművön. Ez azzal jár, hogy éberebben kell figyelni az utazóközönséget, mivel bármikor felszállhat egy potenciális támadó, illetve bármikor bárki potenciális támadóvá válhat. Tehát, tömören összefoglalva itt is ugyan az a lényeg, mint a vonatok esetében, hogy a légteret, amiben utazunk kontroll alatt tudjuk tartani.

Buszokon jellemzően két olyan pozíció van, amely stratégiailag előnyös lehet számunkra. Csuklós buszok esetében ez a jármű csukló része. Itt érdemes párhuzamosan – háttal az oldalfalnak – állni, így könnyedén beláthatjuk a busz hátsó és elülső részét is. A másik előnye a forgó résznek, hogy nagy a terület, ergo könnyen védhető, valamint az ajtó (vésznyitó, vészjelző) könnyen és gyorsan elérhető, illetve, az utascsere alatt, nem kell a helyünkről elmozdulni.
A másik ilyen stratégiai pont az a rész, ami a babakocsik számára van kialakítva. Régebbi Ikarus buszoknál ez leghátul található, míg újabb buszok esetében, ez a középső ajtóval egybeeső rész. A lényeg, hogy minél nagyobb helyünk legyen, minél közelebb legyünk az ajtóhoz, valamint, hogy minél egyszerűbben belássuk a teljes teret.

Villamosok esetében már kissé nehezebb dolgunk akad, mivel a teljes tér belátása gyakorlatilag lehetetlen, főleg egy Combino esetén. Így a helyezkedésnél törekedjünk arra, hogy le- és felszállás során egyáltalán ne kelljen a pozíciónkból elmozdulni, valamint igyekezzünk ajtó közelben maradni, tehát például a kocsi vége itt is megfelelő hely lehet. Combino villamoson javaslom szintén a forgó részt. Egy általános szabály buszok, villamosok esetén: ha lehet, semmiképpen ne üljünk le! Ezzel akadályozzuk a gyors helyváltoztatási képességünket, valamint kiszolgáltatottá válhatunk.

Összefoglalás

Igyekeztem kivesézni mindent, ami önvédelmi szempontból fontos lehet egy utazás során. Leginkább arra próbáltam rávilágítani, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy megelőzzünk egy támadást, illetve ha már bekövetkezett, hogyan növelhetjük esélyeinket. Mint már említettem, egy zárt, mozgó tér teljesen más világ önvédelmi szempontból, mint egy utcai szituáció, így más szemléletmódot, gondolkodást igényel.
Nagy szükség van a kreativitásra, ötletességre, főleg ezekre kívántam a hangsúlyt fektetni. Természetesen a későbbi bejegyzéseimben fogok olyan elhárítási módszereket bemutatni, amik zárt térben is jól működhetnek, de ez már közelebb áll a puszta kezes önvédelemhez, ami viszont kisebb közönséget érint.

Ha van kérdés a témában, nyugodtan fel lehet tenni nekem akár itt, akár e-mailben.
Írjatok nyugodtan, mindenki választ kap a kérdésére!

Vigyázzatok magatokra!

Legutóbbi bejegyzésemben szóltam a meglepetés erejéről, íme még egy példa, egyenesen a fővárosból. Egy olvasó megosztja velünk hétvégi tapasztalatait:

Szia Vojislav!

A szombaton történt esetemet szeretném megosztani Veled, Veletek!
Szombaton délelőtt olyan 9:30 fele a Népligetnél felszálltam az 1-es villamosra, majd leültem és zenét hallgattam. A Stadionok megállónál felszállt két kissebségi alak - olyan 20 év körüliek lehettek - . Majd nem sokkal ezután (mikor már ment a villamos) észrevettem hogy kiabálás van. Odanéztem, és láttam hogy egy ~14 év körüli csajt fenyegetnek (aki valószínüleg játszott a mobiltelefonján), hogy azonnal adja át nekik a telefont, mert át lesz a torka vágva, etc... Egyiknél bicska volt, a másik közben ordibált. Ekkor gondolkodás nélkül üvölteni kezdtem velük amitől a támadók meglepetésremre megszeppentek nagyon, majd a következő megállónál leszálltak és eliszkoltak. Szerencsére nem tartott sokáig a dolog. Ami igazán feldühített az a közöny: rajtam kívűl SENKI sem csinált semmit!!! Inkább próbáltak nem tudomást szerezni a dologról. Kb félig volt a kocsi. Nos, az ilyen emberek érdemlik meg a Gyurcsányt, Demszkyt!!!!

Szebb jövőt!
L.

Ebből az esetből is le lehet vonni nem kevés következtetést. Az első, ami feltűnik, hogy a szerelvény tömött volt, tele utassal, magyarán a támadók egyáltalán NEM számították ellenállásra, ezért merték elkövetni több tucatnyi ember szeme láttára a rablást. A másik szemmel látható tény, hogy egy könnyű „prédára” ugrottak rá. Szemük előtt volt az áhított mobiltelefon, melyet erőszakkal szándékoztak megszerezni, ergo nem volt szükség bevezető szövegre. A lány – becsült életkora alapján – potenciális célpont volt nekik.

Amit ezzel kapcsolatban határozott tanácsként javasolnék, hogy ha lehet, senki ne „villogtassa” értékeit közterületen. Tehát ok nélkül ne nyomogassuk telefonunkat, ne forgassuk kezünkben MP3 lejátszónkat, és sorolhatnám. Sőt, ha kimondottan olyan környéken járunk, amit határozottan veszélyesnek ítélünk, javasolt mobiltelefonunkat lehalkítani, így ha esetleg az csörög, nem hívja fel ránk a figyelmet. Sok esetben, miután az áldozat egy beszélgetés után elteszi a telefonját, olyankor éri a támadás, mivel a támadók pontosan tudják, hogy például hová tette el a mobilját, tehát letagadni már nincs lehetőség. Rengeteg apró dolog van, ami segíthet megúszni azt, hogy áldozattá váljunk. Amit pedig a Kedves Olvasó tett, becsülendő! Feltehetően ő is tudatában volt annak, hogy veszélyes amit tesz, de ha az életben soha senki nem lép semmit a nyílt színen zajló bűnözés ellen, akkor annak beláthatatlan következményei lehetnének. Ezért kell környezettudatosan, nyitott szemmel járni és odafigyelni más emberekre és kiszúrni a veszélyes egyéneket.

Hamarosan jön a Tömegközlekedés téma folytatása!

Addig is vigyázzatok magatokra!
 

A második bejegyzésemben, melyet a legutóbbi post is említésre méltatott, nagyjából végigvettem a lényeges szempontokat, melyek alapján egy önvédelmi szituációt értékelhetünk. Az egyik fontos tényező, sőt talán az egyik legfontosabb, a támadási/önvédelmi szituáció során, maga a helyszín. Amikor esetlegesen egy elbeszélést hallgatok egy megtörtént támadásról, vagy akárcsak olvasok egy beszámolót a témában, a mondandó mindig úgy kezdődik, hogy „itt és itt, ezen és ezen a helyen” stb. Tehát azok az emberek, akik már átéltek egy támadási szituációt, fontosnak tartják közölni, hogy hol esett meg a támadás velük.

Nem szeretnék nagyon eltérni a mai témám címétől, így tehát, vágjunk bele! Olyan önvédelmi lehetőségeket fogok tárgyalni, amelyeket kimondottan tömegközlekedési eszközökre optimalizálok. Elsősorban itt nem a BKV járataira kell gondolni, de természetesen szó lesz a városi, rövidebb távú közlekedés veszélyeiről is. Ha egy statisztika mintájának csak és kizárólag a tömegközlekedési eszközökön elkövetett támadásokat vesszük, biztosak lehetünk abban, hogy az élen a vasúti közlekedés jár. Rengeteg hírt hallani olyan esetekről, amikor valakit vonaton raboltak ki, mondhatni kényelmesen, csapatostul. A mai bejegyzésemben megvizsgálunk minden egyes lehetőséget, ’mely segítséget nyújthat egy vonaton elkövetett támadás kivédésére.

Hátrányok

Egy zárt kocsiban, egy zárt térben, ahol a menekülési esélyeink egyenlők a nullával, a helyzetünk nyugodtan nevezhető aggasztónak. Nem beszélve arról, hogy adott esetben a vonat tele van utasokkal, mely a biztonságunkat nem feltétlenül garantálja, ellenben egy elhárítás folyamán azt is figyelembe kell majd venni, hogy a többi utas esetlegesen milyen sérülést szenvedhet el. Akik a blogot tisztességgel végigolvasták, tudják jól, melyek azok az eszközök, amiket egy önvédekező bevethet adott esetben.
Nos, ez egy zárt térben egészen máshogy működik, mivel olyan eszközök, mint például a gáz-riasztó fegyver, vagy a FOG szórófejes gázspray, gyakorlatilag ez esetben használhatatlanok. Gondoljunk csak bele, mi történne, hogyha „eldurrantanánk” egy 120-as peppert a zárt kocsiban. Gyakorlatilag egy rögtönzött gázkamrát hoznánk vele létre, ahol mindenki fuldoklana, beleértve minket is.
A másik probléma a szűk hely. Tudjuk jól, hogy a cigányok előszeretettel használják a körbeülős módszert, ami a mozgásterünket gyakorlatilag adott pillanatban nullára redukálja.
A hátrányokat még sorolhatnám tízesével, de annyi biztos, hogy egy vonat önvédelmi szempontból teljesen más dimenzió és teljesen más stratégiát igényel, mint az általában elgondolt lehetőségek. Nem azt mondom, hogy az eszközhasználat teljes mértékben kizárva, de a lehetőségek palettáját szélesítsük ki, amennyire csak lehet.

Lehetőségek

Igyekszem a Kedves Olvasókban a kreativitást kibontakoztatni, már ami az önvédelmet illeti, így konkrét kulcs helyett egy példával szemléltetném az elgondolásomat. Személy szerint rengeteget utazom vonattal többnyire éjszaka, a vonalat illetve, Szeged-Budapest viszonylatában. Nem egyszer történt meg, hogy valamilyen módon ki akartak rabolni, mondanom sem kell, sikertelenül. De erről később. Szóval, volt lehetőségem kitapasztalni, hogy mik azok a fogások, melyek azok az ötletek, amik hatásossá tehetnek egy elhárítást. Alapvetően a vasúti kocsikban kétféle elrendezés fedezhető fel. Egyik esetben az egész személykocsi egybe van nyitva, a másik esetben pedig 8 személyes fülkékre van felosztva a tér. Mind a két elrendezés, külön haditervet igényel. Kezdeném a zárt fülkés elrendezéssel, a végén pedig levonom majd a megfelelő következtetéseket. Tehát, amikor arra kerül a sor, hogy az ember felszáll a vonatra, helyet keres magának, be-benéz az egyes fülkék ablakán, hogy merre talál helyet, lehetőleg szellősen, akkor az elsődleges szempontként a biztonságot kell figyelembe vennünk. Fiatalabbaknak, főleg lányoknak azt szoktam javasolni, hogy mindig olyan helyre üljenek be, ahol ülnek mások is, lehetőleg minél többen. Igyekezzenek olyan helyre ülni, ahol vegyesen középkorú nők/férfiak is találhatóak, ez az összeállítás rendelkezik ugyanis a legkisebb kockázattal. A legnagyobb veszélyben az iskolások és az idősek vannak. Tehát ha védtelen emberek közé ülünk be, ne reméljük, hogy pusztán a jelenlétük elég lesz arra, hogy biztonságban legyünk. A cigányok gyakran rabolnak végig, tömött kabinokat is!
Első lépésben egy fiatal lány ennél többet nem tehet. Azt semmiképpen nem javaslom, hogy egyedül üljön be egy kabinba. A következő lépés: gázspray a kézbe! Nem véletlenül írtam le a FOG/JET szórófejjel rendelkező gázspray-k előnyeit/hátrányait anno. Aki vonattal jár, hordjon magánál JET szórófejes gázsprayt (is)! Amennyiben ezt tesszük, és emellett minden rezzenésre odafigyelünk, gyakorlatilag elmondhatjuk, hogy felkészültünk a támadásra, amennyiben az bekövetkezik.

Egy másik szemlélet szerint, nagyobb felkészülés esetén jobbak az esélyeink akkor, hogyha teljes mértékben egyedül utazunk a kabinban, mivel könnyebben védhető. Lehet, hogy érdekesen hangzik, de egy felkészült önvédekező számára a legideálisabb körülmény, hogyha egyedül tartózkodik a kabinban, sőt este, sötétben még jobbak az esélyei!

Hogy miért? A folytatásban elmesélem!

Vigyázzatok magatokra!

Visszautalnék egy korábbi bejegyzésemre, ahol az úgynevezett „Optimalizálás alaptételeit” ismertettem meg az olvasókkal. Ennek a rövid ismertetésnek volt egy olyan pontja, amely kitért a velünk tartózkodó személyek számára és kilétére. Mondhatnám úgy is, kicsit csúnyábban, hogy a velünk tartózkodó személyek minőségére. Ez annyit takar, hogy mindenkit be lehet sorolni önvédelmi szempontból bizonyos kategóriákba több, egymástól független változó alapján.

A mai bejegyzésemben, lépésről-lépésre szeretném átvenni az ott leírtakat, természetesen mindent alaposan részletezve és alátámasztva.

„Érdekesen hangozhat, de amennyiben van velünk még valaki és nem ismer önvédelmi technikákat, nem rendelkezik önvédelmi képzéssel, nem ismeri a lehetséges veszélyeket, TEHER.”

Ez lesz a bejegyzésem tételmondata, kezdjük a magyarázattal, és egyben egy tévhit eloszlatásával. Sokan gondolják úgy, hogy amennyiben az ember többedmagával lép az utcára, tehát minimum ketten vannak, ez máris elegendő ahhoz, hogy a biztonságuk biztosítva legyen. Tipikus hiba, hogy erre hivatkozva hagyja valaki otthon gáz-riasztó fegyverét, vagy egyéb, önvédelem céljából viselt eszközét. Mondván, „úgyis többen leszünk”. Ez egy általános, tudat alatti folyamattal magyarázható, mikor az emberben egy téves biztonságérzet jön létre. Az a probléma ezzel, hogy az esetek többségében, mondjuk egy 2 fős társaságot ért támadás alkalmával mind a két fél, a másikra hagyatkozik, úgy szólván „rábízza a helyzetet a másikra". Ebből következik a stratégia teljes hiánya, ziláltság, zavartság… magyarán a támadó ilyenkor nem számíthat komoly ellenállásra. Sok esetben viszont a támadó fel van erre készülve, és direkt 2 fős társaságra ront rá egyedül. Gyakori jelenség, és az elkövető szempontjából igen hatékonynak mondható. Szakítani kell ezzel a felfogással! Akárhová, akárkivel megyünk, mindig számítsunk rá, hogy érhet minket támadás.

Amennyiben valamilyen szinten társunk is felkészültnek mondható önvédelmileg, akkor illik neki is tudnia, mi a teendő egy támadás esetén. Ha nincsen egy előre deklarált stratégia támadás esetére, olyankor egy nagyon egyszerű sorrendet kell felállítani. A sorrend alatt azt értem, hogy melyik lesz az a személy, aki megindítja a támadás elhárítását. Ez természetes történhet több féle úton is, adott esetben csak párbeszédet kell folytatni, adott esetben pedig fizikai elhárítást véghezvinni. A lényeg, hogy legyen egy „vezető” a társaságban, aki vezényli az egész önvédelmi metódust. Ez 2 fő esetén egyszerűen jelezhető a másiknak, akár egy mozdulattal, akár egy szóval. A másik személynek pedig az a dolga, hogy egészen addig ne lépjen be a szituációba, amíg az feltétlenül nem szükséges. Ez a rangsor természetesen nem jelenti feltétlenül azt, hogy valamelyik személy képzettebb. Lehet két egyforma képzettségű és felszereltségű ember is, a sorrend elsősorban a rendezettséget szolgálja, így megelőzendő a fejetlenséget, kapkodást. Egy ember, egyedül határozottabban tud fellépni valakivel szemben, mintha folyamatosan egyeztetnie kéne társával, a helyzet megoldását illetően.

A vezető felelőssége

Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban vezetőnek nevezem azt a személyt, aki az önvédelmi szituációban, mint elsődleges elhárító személy, (v. elsődleges kapcsolattartó) vesz részt. Ezt a modellt, amit előbb felvázoltam minden helyzetre lehet alkalmazni. Ezt követően azonban van egy elágazás:

• A másik személy (v. személyek) képes belépni az elhárítás folyamatába.
• Csak és kizárólag megfigyelőként képes részt venni.

Az első variáció tipikusan az a helyzet, amikor például 2 férfi alkotja a társaságot, ilyenkor okkal feltételezzük, hogy a második résztvevő is képes beavatkozni a szituációba oldalunkon. Ez adódhat fizikai képességeiből és adódhat szellemi felkészültségéből, felszereltségéből is. Helyzete válogatja, éppen melyikre van szükség. De a lényeg, hogy segíteni tud. Ez a lehető legjobb eset, mert akár egy rögtönzött stratégiával, de máris két felkészült ember áll szemben a támadóval vagy támadókkal. Ilyenkor mondhatjuk, hogy kettő az x ellen.

A másik variáció értelemszerűen a kevésbé kedvező, amikor a társ képtelen beavatkozni az elhárítás folyamatába. A példánál maradva, általában a vezető mellett levő hölgy kísérő. Jellemzően ez a legnehezebb helyzet, ugyanis a felelősség óriási, és egyedül kell elbánni ki tudja hány támadóval úgy, hogy közben sem nekünk, sem pedig társunknak nem esik bántódása. Adódik ilyenkor két lehetőség. A legjobb, hogyha a partnerünket is felkészítjük minden eshetőségre. Faragjunk belőle egy talpraesett, önvédelemre kész „harcost” aki ha kell, kész megvédeni saját magát. Ezzel máris át lehet kerülni az első kategóriába.

Az alternatív lehetőség, hogy a partner mindent megtesz annak érdekében, hogy a vezető személyt ne hátráltassa. Nem kerül elé, nem kerül egy esetleges tűzvonalba, nem szól bele a kialakuló párbeszédbe, nem keresi a bajt, stb. A másik nagyon fontos, hogy ennek ellenére a vezető mellett marad, hogy ezzel saját testi épségét is óvja. Természetesen a vezető nem kizárólagosan férfi, adott esetben egy nő vagy akár fiatal lány is lehet. Az önvédelmet helyesen megtanulni és alkalmazni nem olyan nehéz. Ész kell hozzá, megfontoltság és kitartás.

Ígérem, a téma még említésre kerül párszor.
Vigyázzatok magatokra!

A blog tartalma elérkezett a következő fejezethez, ugyanis átmenetileg az eszközök ismertetése háttérbe szorul. Sokan kérdezték, hogy miért vágtam bele ilyen gyorsan a közepébe, és miért nem kezdtem sokkal alaposabban magyarázni a különböző fegyver nélküli praktikákat, jó tanácsokat. Nos, amennyiben nem állítok össze egy jól használható lexikális anyagot, a későbbiekben hivatkozási alap nélkül emlegethetném én a különféle „szerszámokat”, hogyha a kedves olvasónak sajnos fogalma sincs arról, miről is beszélek. Tehát most, hogy tisztáztuk milyen eszközökkel szerelkezhetünk fel adott esetben, és ezt miként tehetjük meg, azzal folytatom, hogy a gyakorlatban hogyan használjuk saját szellemi és fizikai képességeinket az önvédelem során. Szeretném hangsúlyozni, hogy önmagában az eszköz nem ér semmit, hogyha nem egészítjük ki saját stratégiánkkal, módszerünkkel, stílusunkkal annak használatát. Később világossá fog válni, mire is gondolok pontosan.

A következő bejegyzést igyekszem minél hamarabb feltenni, ígérem érdekes és hasznos lesz.

A mai napon rengeteg megkeresés érkezett hozzám ilyen-olyan formában, úgyhogy szeretném a post hátralévő részét az általam fontosnak tartott kérdések megválaszolására fordítani. Nézzük sorjában!

„Hallottam valami olyasmit, hogy gázpisztolyt (persze úgy, hogy van engedély hozzá) nem lehet megtöltve hordani, közterületen. Erről nem tudsz valamit véletlenül?
Válaszod előre is köszönöm.
Ui.: Nagyon jó a blog! Kitartás!”

Azt hiszem valaki nagyon félreinformált téged! Viselés = a megtöltött fegyver, rejtett állapotban a testen vagy ruházaton történő elhelyezése (közterületen is). A viselési engedély ergo téged erre feljogosít. Mi értelme lenne egy tölteten fegyvernek? Sőt, még engedély nélkül is nálad lehet megtöltve, csak nem viselheted a testeden vagy ruházaton, azaz például szatyorban vagy táskában igen.

„Nekem ilyen gyártmányú Keserű pisztolyom van, de a gumilövedéket nem bírtam belegyömöszölni. Illetve nem mertem erőltetni, mert úgy tudom a fegyver spiáterből készült és könnyen rosszul végződhet a dolog. Mit ajánlasz? Próbáljam meg nyugodtan? Állítólag beleszorulhat és akkor visszafelé sül el. Ha mégis lehet, akkor a szűkítőt ki kell venni? Mert az eladó azt mondta, hogy nem, de nem tudom elképzelni, hogy az a kemény gumi hogyan tudná magát átpréselni a szűkítővel ellátott csövön. Előre is köszi a választ.”

A fegyvert módosítani, természetesen szigorúan TILOS. Ezt a szűkítéssel kapcsolatos mondatodra írtam. Javaslom, hogy tedd bele a gumilövedékeket egy pici nylon zacskóba és fújjál közé Brunox fegyverolajat. Kicsit egyengesd el a labdákat, hogy mindegyiket megfogja. Így már könnyen fog menni. Természetesen 12mm-es gumilövedékkel használod. Az akasztó alatt kimegy, leírtam az idevágó postban, hogy miért is.

„Kedves Vojislav!
Hasznos és figyelemreméltó a blogod.
A tanácsodat szeretném kérni.
A kérdésem az lenne, hogy a külföldről történő
megrendelés járhat jogi következményekkel, vagy
az csak a felhasználásra vonatkozik.
Üdvözlettel:
L.”

(Az elektromos sokkolók posthoz érkezett a komment, csak a tisztánlátás kedvéért.) Abban az esetben, hogyha EU-n kívülről rendeled, mondjuk USA-ból, akkor lehetnek problémák a vámkezelés miatt. A behozatal/kivitel komoly engedélyekhez van kötve, tehát legálisan semmiképpen nem juthat be. Valamint a magyarországi kereskedelme is tiltott. Hogyha az EU-n belülről rendelsz, akkor vám ugyebár nincs, viszont néha találomra kinyitnak egy-egy csomagot. De még mindig biztonságosnak mondható. Akit részletesebben érdekel a dolog, írjon egy mailt.

„Tisztelt Vojislav!
Gratulálok a blogjához. A szolgálunk és védünk szlogent inkább ide kéne kirakni mint az ÁVH járműveire. Mert ez az oldal legalább hasznos infókkal szolgál, amiből következhet a jogos önvédelem.
Kérdéseim a következők:
Az alábbi termékek közül melyik alkalmas gumilövedék kilövésére?
Röhm RG69N, Röhm RG89N, Weihrauch Arminius HW37, Weihrauch Arminius HW88
Amennyiben rendelkezem gumilövedéklövő toldattal akkor bármelyik képessé tehető a gumi kilövésre is, azaz rendelkeznek a csőbe vágott menettel?
A Röhm RG89s revolver alapból vagy csak gumilövedéklövő toldattal tud gumit kilőni?
Köszi a válaszokat!”

Vetőcsőből mindegyik, viszont szeretném kiemelni, hogy az a toldat amit a fegyverhez adnak, nem alkalmas rá, mivel úgynevezett lefúvónyílások találhatóak rajta. Lehet kapni kimondottan gumilövedék kilövéséhez toldatot. A felsorolt fegyverek közül egyébként egyik sem alkalmas dobból gumizásra, csak és kizárólag a Röhm RG89s. A gumilövedékekkel foglalkozó bejegyzésben részletesen leírtam az idevágó tudnivalókat.

No, ennyi fért bele a „lapzártáig”. Hamarosan jelentkezem a következő témával.

Vigyázzatok magatokra!

Úgy emlékszem az elektromos sokkolókat érintő jogi kérdéseknél hagytuk abba. Nézzük meg az ide vonatkozó jogszabályt kicsit konkrétabban.

A 175/2003. (X. 28.) Korm. rendelet a következőképpen definiálja az elektromos sokkolót:

1. elektromos sokkoló: olyan hordozható elektromos eszköz, amely kis áramerősség mellett legfeljebb 10 000 V elektromos feszültség előállítása és közvetítése útján védekezésre képtelen állapot előidézésére alkalmas, nem kizárólagosan, de beleértve az elektromos sokkoló botot, elektromos sokkoló pajzsot, bénító lövedéket kilövő pisztolyt és elektromos sokkoló lövedéket kilövő fegyvert;

Nos, ez a definíció a kormányrendelet legutóbbi módosítása során került bele. A változtatásnál az Európai Uniós irányelvekre hivatkoztak a jogalkotók. A valóság az, hogy az EU-ban valóban keletkezett egy szabályozás bizonyos eszközökre, de az csak és kizárólag a beviteli/kiviteli tilalmat jelenti. A "magyar" jogalkotás ezzel szemben ezt felhasználta kimondottan dilettáns módon belső rendelkezésként. Nézzük hogyan szólt az előbb idézett pontnak az eredeti változata, melyből a szerencsétlen "magyar" jogalkotók elkészítették ezt a tákolmányt.

2.1. Portable electric shock devices, including but not limited to, electric shock batons, electric
shock shields, stun guns and electric shock dart guns having a no-load voltage exceeding
10.000 V

Magyarul: Hordozható elektromos sokkoló eszközök, beleértve de nem kizárólagosan: elektromos sokkoló botok, sokkoló pajzsok, kézi sokkolók, elektródát kilövő elektromos sokkolók, melyek üresjárati feszültsége meghaladja a 10.000 V-ot.

Tehát már önmagában a fordítás is hibás, egy ilyen egyszerű mondatot képtelenek voltak lefordítani magyarra. Viszont, a magyar fordítás végeredményben kedvező, mivel a kézi sokkolók üresjárati feszültsége bőven meghaladja a 10.000 V-ot. Vicces irónia.
Nem szeretnék most többet foglalkozni a jogi résszel, később lesz majd egy post amiben csak a joggal fogok foglalkozni! Azt hiszem, meghagyom az idegeskedést arra az alkalomra. Ellenben összefoglalnám tömören, amit a helyzetről gondolok: Az elektromos sokkolók viselése közterületen elméletileg szabálysértés, viszont láthattuk, az előbbi definíció alapján, hogy a jogi csavart kihasználva ki lehet bújni ez alól. Mindenkire rábízom az egyéni döntést. Aki szeretne még jogi kérdésekben értekezni, vagy valami nem világos ezzel kapcsolatban, nyugodtan írjon!

Az EMD rendszerű sokkolók

Röviden EMD rendszerű sokkolóknak nevezzük azokat az elektromos sokkolókat, amikről most konkrétan szó lesz. Az EMD (Electro-Muscular Disruption) technológia lényege, hogy az elektromos áram közvetlenül az ember központi idegrendszerére hat, és átveszi az irányítást az ember összes izma felett. Gyakorlatilag az agy veszíti el az uralmat a test felett.
Ezt úgy lehet elérni, hogy az elektromos áram, amely a testbe hatol alapból nagyobb feszültségű, mint egy „normál” elektromos sokkolónál, viszont az elektromos impulzusok frekvenciája pontosan úgy van szabályozva, hogy az közvetlen hatással legyen a mozgásért felelős központi idegrendszerre. Gyakorlatilag egyetlen ilyen eszköz van forgalomban és ez nem más, mint a TASER sokkoló pisztoly. Ez az eszköz alkalmas arra, hogy 2 db elektródát lőjön ki, melyek belefúródnak az ember bőrébe és a feszültség azokon keresztül hatol közvetlenül a testbe. Ez abból a szempontból nagyon jó, hogy nem kell megvárni, hogy a támadó az ember közelébe kerüljön. Ha Magyarországon könnyen elérhető lenne ez az eszköz, és a jog is a magyarokat védené, már régen meg lenne oldva a cigánybűnözés problémája. Aki egyszer egy ilyen eszközből találatot kap, az soha a büdös életben nem fog megtámadni senkit, az garantált. Keressetek rá különböző videómegosztókon a TASER szóra, találtok néhány érdekes videót. Mindenki kivétel nélkül azt fogja gondolni, hogy „de jó lenne nekem is egy ilyen” Egyébként létezik több különböző kialakításban, a klasszikus a Taser M18 a pisztoly forma, mely az Egyesült Államokban a legtöbb államban rendszeresítve van a rendőrségnél, valamint a SWAT egységeknél.

Érdekessége, hogy polgári célokra is értékesítik, így bárki megvásárolhatja közvetlenül a Taser cégtől, vagy valamely viszonteladójától. Érdemes a honlapot megnézni, ott láthatóak a különböző kialakítású termékek, valamint a tulajdonságaik, eltérések, stb. Megsúgom, hogy aki Magyarországra szeretne rendelni, legkönnyebben Németországból vagy Lengyelországból teheti meg. Az árát tekintve, forintra átszámolva bőven 100.000 forint feletti áron szerezhető be.

Vigyázzatok magatokra!

Biztos vagyok benne, hogy rengetegen hallottak már az elektromos sokkolóról, mint önvédelmi eszközről. A működésével, valamint az élettani hatásaival azonban már jóval kevesebben vannak tisztában. Ahhoz, hogy szakszerűen ismertetni tudjam az elektromos sokkolók működését, először is kategóriákat kell felállítani, így pontosabban ismertetni lehet az egyes típusok működését.

Első körben két csoportra osztanám az elektromos sokkolókat:

• A fájdalomérző idegekre ható sokkolók (kézi sokkolók)
• EMD rendszerű sokkolók

Nos, a továbbiakban ezt a két csoportot fogom tovább boncolgatni, nézzük csak sorjában.

1. A fájdalomérző idegekre ható sokkolók (kézi sokkolók)

Azt hiszem ez az, amellyel gyakrabban lehet találkozni, ezek azok a hagyományos értelemben vett sokkolók. A lényege az, hogy egy kis feszültségű – általában 9-18 Voltos – áramforrással működtetve, nagyfeszültséget hoz létre, mely jellemzően 100.000 és 750.000 Volt között van. Ezek természetesen irdatlan nagy számok, de vajon mit jelent ez a mennyiség? Magyarországon a vasúti üzemben használatos magasfeszültség 25.000 Volt, mely képes halálra égetni egy embert. Hogyan lehetséges, hogy az elektromos sokkoló ezen hatalmas feszültségek ellenére nem okoz halálos sérülést, sőt egyáltalán nem okoz sérülést? A hangsúly a teljesítményen van, mely ideális esetben, eltekintve a veszteségektől, állandó (P=I*U). Tehát, abban az esetben, hogyha 9-18 Volt körüli feszültséget feltranszformálunk 100.000 Voltra vagy magasabb feszültségre, az áramerősség ezzel együtt csökken, tehát gyakorlatilag ekkora feszültség mellett minimális marad, így halált nem okozhat. Működésének sikere abban rejlik, hogy ez az igen magas feszültség az ember testébe vezetve, egy adott ponton eszméletlenül nagy fájdalmat okoz. Ez a fájdalom elég arra, hogy az ember képtelen legyen védekezni, valamint elveszítse az uralmát saját teste felett.

Az ilyen típusú elektromos sokkolókkal kapcsolatban élnek olyan tévhitek, hogy sokkolás után az ember lebénul, képtelen lesz mozogni, görcsbe áll a teste, stb. Ezek természetesen nem igazak, mivel hangsúlyozom, ezek a sokkolók csupán fájdalomkeltésre valók, semmi egyébre. A hatásossága függ attól, hogy a test melyik részén ér az elektromos sokkoló 2 elektródája az emberhez, valamint függ attól is, hogy mennyi ideig. 5 másodpercnél hosszabb idejű sokkolás már elég ahhoz, hogy az ember a fájdalomtól és a lokális görcstől elszédüljön, összeessen, de maradandó sérülést még ilyen esetben sem okoz. Általában a ruházat nem befolyásolja a hatékonyságát az eszköznek, mivel a nagyfeszültségű ív képes átütni még a vastagabb ruházaton is.

A kézi sokkolók fajtái

Mivel kismillió kézi sokkoló létezik, különböző márkában, feszültségben, kialakításban ezért igyekszem általánosságban meghatározni, melyek azok, amik megbízhatónak számítanak. Magyarországon elég csak kimenni egy kínai piacra, vagy egyéb hasonló volumenű helyre, ahol tömegével láthatunk mindenféle „önvédelmi eszközt” beleértve a sokkolókat is. Nos, ezeket kerüljük el messzire. Ezek a Kínából érkező, kétes minőségű sokkolók melyek általában elemlámpával vannak egybeépítve, lényegében használhatatlanok. Annak idején teszteltem magamon elég sokféle sokkolót, így tudom, hogy ezeknek semmiféle megállító erejük nincsen. Megmondom őszintén, hogy Magyarországon a legritkább esetben lehet minőségi elektromos sokkolót beszerezni, mivel a kereskedelme tiltott, de a jogi részletekről később. Személy szerint az ESP (Euro Security Products) termékeit ajánlom. Ez egy cseh cég, mely rendvédelmi szerveknek szánt eszközökkel foglalkozik. Ők alapvetően 4 típust forgalmaznak, mely igazából csak 2, melyből készült 1-1 változat gázsprayvel felszerelve. Ezeknek a kombinált sokkolóknak nem sok értelme van, tehát ha kézi sokkolót vásárolunk, olyat válasszunk, amely csak 1 feladatra hivatott. Létezik természetesen több márka is, mely kiváló, a teljesség igény nélkül: Raptor, Scorpion, StunMaster. Ezek főként Amerikából szerezhetőek be, minőségük természetesen kifogástalan, és bátran ajánlható önvédelemre.

Legális vagy illegális?

Jelenleg Magyarországon az elektromos sokkoló közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek minősül, mely azt jelenti, hogy utcán viselni tilos, valamint kereskedelmi forgalomba sem kerülhet. Abban az esetben, ha ilyen eszközt találnak az embernél, elvileg szabálysértési eljárás alá vonják. Nem tanácsolom senkinek, hogy kövessen el szabálysértést, azt viszont igen, hogy, mérlegeljen, mi a fontosabb és adott esetben mi éri meg neki jobban!

Mára ennyi, hogy ne kelljen sokat olvasni. Folytatjuk hamarosan, továbbra is az elektromos sokkolókkal.

Vigyázzatok magatokra!

A mai napon folytatni szerettem volna a technikai leírásokat, de befutott egy hír, amiről eszembe jutott pár dolog, amit mindenféleképpen meg szeretnék osztani Veletek. Ma délelőtt hívott egy barátom, hogy orkok támadták meg az Arany János utcánál. Gáz-riasztó revolvere, - melyhez természetesen viselési engedéllyel rendelkezik – éppen nem volt nála. Ebből az egy mondatból már rögtön több fontos következtetést is le tudunk vonni.

Jól látható, és azt hiszem egyre több bizonyíték szól amellett, hogy az embert bármikor és bárhol érheti támadás orkok által. Még az oly’ biztonságosnak tartott V. kerületben is! A másik pedig az, hogy ha van gáz-riasztó fegyverünk, akkor MINDIG, hangsúlyozom MINDIG legyen nálunk! Itt az élő példa, hogy ha az ember nem viseli akár csak fél nap, pont akkor fog a baj bekövetkezni. Ezért ismétlem, önvédelmi eszköz mindig legyen nálunk, írtam erről eleget a gázspray postban.

Bizonyára mindenkiben felmerült a kérdés, miért pont ezt a címet választottam ennek a bejegyzésnek. Az ok egyszerű. A srác, aki hívott máris bosszút forralt, hogy a rablási kísérletet valamilyen módon meg tudja torolni, mondanom sem kell, miután ez a hirtelen indulatoktól vezérelt, ám teljesen megérthető ötlet megszületett, máris füstbe ment.
Ő is rájött, hogy nincs értelme egyedül megtorolni sérelmét az orkon, aki őt megtámadta.
Szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy egy esetleges támadás esetén, amikor önvédelmi szituációba kerülünk, gyakorlatilag ott dől el minden. Jobbik esetben mi kerülünk ki győztesen a helyzetből, ha fel vagyunk készülve rendesen, és remélem, hogy akik ezt a blogot rendszeresen olvassák, hamarosan elérik azt a szintet, hogy valóban felkészülten álljanak egy ilyen helyzethez. Viszont, ha a csatát elveszítjük, például megvernek mert nem tudunk védekezni, vagy egyszerűen magunktól adjuk át az értékeinket, utána nincs több lehetőség. Amennyiben bosszút állunk, „levadásszuk” az orkot, onnantól kezdve mi leszünk a támadók. Nagyon jól tudom, hogy most sokaknak emelkedik a vérnyomása, viszont gondoljátok át alaposan a helyzetet. Ezzel csak egy újabb támadási felületet adnánk magunknak, ugyanis tudjuk jól, hogy az egész igazságszolgáltatás az orkok oldalán áll. Tegyük fel, hogy valaki jól megruház egy orkot bosszúból, majd rendőrkézre kerül, ki tudja hogyan. A média tele lesz vele, és minden fajvédő a fejét követeli majd, a rendszer pedig behódolva egy aránytalan és irgalmatlan büntetéssel honorálja szerencsétlennek a tettét.
Ne veszítsük el a fejünket, mert sokkal nagyobb baj lehet belőle. Ha támadás ér minket, és mi maradunk alul, törődjünk bele és koncentráljunk arra, hogy a következő alkalommal forduljon a kocka. Ez az egyetlen ésszerű lehetőség, amit tenni lehet.
Képezzük magunkat, hogy egyenként is erősek legyünk, aztán később, eljön az idő, amikor mi, egyének összefogunk, de akkor már senki nem fogja bírálni tetteinket…

A következő bejegyzésemben az elektromos sokkolókat fogom tárgyalni.

Szebb jövőt!

Egy kis kitérő után folytatom tovább a rendelkezésünkre álló önvédelmi eszközök ismertetését.

A gumilövedékes fegyver önmagában jelenthet nagyon sok mindent, ugyanis ez egy gyűjtőfogalom. Létezik szerelt lőszeres gumilövedékes fegyver, létezik gumilövedékes puska, sőt elöltöltős gumilövedékes fegyver is. Mivel a blog alapvetően a Magyarországon legálisan használható eszközökkel foglalkozik, így ami ebbe a kategóriába nem tartozik bele, csak érintőlegesen kerül említésre.

Mire jó a gumilövedék?

A gumilövedék, mint a nevéből is kiderül nem más, mint egy rugalmas lövedék, amely fegyverből kilőve normál esetben nem okoz halálos sérülést. Rengeteg kivitelben létezik, lehet eltérő a keménysége, átmérője, sőt adott esetben az alakja is. Általában rendvédelmi szervek használják, mivel a stop hatása nagyon jelentős, így gyorsan lehet vele a támadót hatástalanítani. Éles fegyverből tüzelhető az úgynevezett szerelt gumilövedékes lőszer, mely működésében teljesen megegyezik a szilárd lövedékkel ellátott lőszerével. Ilyen szerelt gumilövedékes lőszer létezik többféle kaliberben, sőt még 12-es kaliberű vadászpuskához is. (Ilyet használtak a rendőrök Budapesten az elmúlt pár évben.)

 Nyomatékosan felhívom a figyelmet, hogy a szerelt gumilövedékes fegyverre illetve magára a lőszerre is ugyan az vonatkozik, mint bármely élesnek minősülő fegyverre Magyarországon!

Gumilövedékes fegyver legálisan?

Adott viszont még egy lehetőség, az úgynevezett muzeális elöltöltős fegyver. A muzeális elnevezés ne tévesszen meg senkit, nem feltétlenül kell míves történelmi fegyverekre gondolni. Muzeálisnak neveznek minden olyan fegyvert, amely elöltöltősnek minősül.
Vajon mitől lesz egy fegyver elöltöltős?

Nos, attól, hogy maga a lövedék valamint a gyúelegy, beleértve a csappantyút is, nincs összeszerelt állapotban. Az elöltöltősnek minősülű fegyverek ma Magyarországon szabadon tarthatóak, viszont utcán viselni tilos, valamint engedély sem váltható ki rá.
Viszont! Léteznek olyan gáz-riasztó fegyverek, amelyekre természetesen megszerezhető a viselési engedély, mint gáz-riasztó fegyverre, ugyanakkor a kialakításuk olyan, hogy alkalmasak gumilövedék kilövésére, természetesen magát a gumilövedéket külön tárazva. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a gáz-riasztó revolver dobfuratai, elölről és hátulról más-más átmérővel készültek. Így a dobot kinyitva, elölről bele lehet nyomni a gumilövedéket, hátulról pedig a 9mm Knall kaliberű riasztótöltényt. Innentől fogva a működési elv azt hiszem logikus. A riasztótöltény energiája hajtja meg magát a gumilövedéket, amely relatíve nagy torkolati energiával hagyja el fegyver csövét.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy egy ilyen fegyverből hasonló módszerrel kilőhető-e teljesen szilárd lövedék, például ólom, esetleg acél. A válasz: természetesen nem. A fegyverben ugyanúgy megtalálható a csőben az akasztó, bár igaz, hogy más a kialakítása, éppen ez teszi a fegyvert gumibaráttá. A lényeg, hogy a gumilövedék a csőben az akasztóhoz érve képes az alakját megváltoztatni, így kifér az akasztó alatt, majd a formáját visszanyerve halad tovább. A gumibarát gáz-riasztó fegyverekből kilőhető gumilövedékek általában 8.2mm átmérőjűek. Erőlködéssel, olajozással még a 10mm-es is belemegy, de biztosabb a 8.2-es.

Hatása

Hatását tekintve, alapul véve a 8.2mm-es gumilövedéket, apró igen mély és véres sebet okoz. Gond nélkül hatol át a vastag ruházaton, majd a bőrbe fúródik. A stop hatása, ahogyan már említettem nagyon magas. A támadó a fájdalomtól, illetve magától a pszichikai ténytől harcképtelenné válik. Érdemes mellkasra, hasra tüzelni, fejre, nyakra semmiképpen, ugyanis lágyabb, létfontosságú területet érintve, beláthatatlan lehet a találat következménye. Ebből mindenki vonja le magának a következtetést!

Gumibarát fegyverek

Sajnos a választék igen kicsi, bár jobban megnézve talán többre nincs is szükség. A gáz-riasztó fegyverekkel foglalkozó bejegyzésemben már említettem néhány fegyvertípust. Azt hiszem sok újdonsággal most sem szolgálhatok. Jelenleg Magyarországon csak a Röhm cég forgalmaz olyan gáz-riasztó fegyvereket, melyek alkalmasak 8.2-es gumilövedék kilövésére. Sőt, tudomásom szerint mostanában csak a Röhm RG89s van a piacra dobva. Előtte elérhető volt még a Röhm RG59DD, ám ez egy ideje nem hozzáférhető. Megemlíteném még a Keserű Művek termékeit is, például a Keserű/Voltran Viper-08M típusú revolvert, mely 12mm-es gumilövedék kilövésére alkalmas. Sajnos ezt a fegyvert már nem gyártják.

A gyakorlati felhasználásról majd lesz szó később, amikor önvédelmi szituációkat tárgyalunk.

Addig is nagyon szívesen várom a felmerülő kérdéseket!
Vigyázzatok magatokra!

Néhány évvel ezelőtt, amikor az ork probléma már igencsak terítéken volt, indult a rendőrségnek egy úgynevezett bűnmegelőzési felvilágosító programja, melynek az volt a célja, hogy az embereket – főként fiatalokat - felkészítsék különböző bűncselekmények észlelésére, bejelentésére, stb. Ebben az anyagban foglalkoztak az utcai támadásokkal, rablásokkal is. Volt szerencsém meghallgatni egy-egy ilyen „előadást” illetve találkoztam több kiadvánnyal is ebben a témában. Az ok, amiért ezt most említem az csupán annyi, hogy kivétel nélkül csak azt lehetett hallani, hogy ha az utcán valakit támadás ér, gondolkodás nélkül adja át a kért értékeit, sőt kiemelték, hogy még azok se próbáljanak védekezni, akik harcművészettel foglalkoznak, vagy felkészültebbek.

Most következik a költői kérdés: vajon helyes-e mindenkit feltétlen megadásra bátorítani egy támadás esetén?

Nézzük meg a másik oldalról, az orkok szemszögéből. Azt hiszem nekik kedvez a legjobban az „önvédelmi oktatás” eme fajtája, mivel így az ellenállásra még csak számítaniuk sem kell. Ezért, alapvetően elvetendő ez a fajta felfogás, miszerint minden esetben meg kell adnia magát az embernek. Eljutottunk oda, hogy az utcai terror mindennapossá vált, sőt sok esetben magának a támadásnak a célja sem redukálódik értékszerzésre. Egyre gyakrabban látni olyat, amikor az orkok csupán heccből, állatias ösztöneiket kielégítve csapnak le áldozatukra az utcán. Egy valamit viszont szeretnék leszögezni, és egyben nyomatékosan kiemelni! Minden önvédelmi szituációban a kilépés (értsd: elhárítás) módját az adott önvédelmi szituációra optimalizáljuk, erről írtam bővebben a második bejegyzésemben.

Általában azt szoktam mondani, hogy attól, hogy az áldozat éppenséggel potenciálisan áldozattípus, például fiatal lányok, törékeny testalkatú nők, gyerekek, stb., nem szabad magukat beskatulyázni, és nem szabad azt mondani, hogy képtelenek magukat megvédeni. Ilyen nincs! Legyen az illető akár gyerek, akár nő, mindenki képes magát olyan szintre fejleszteni, hogy egy önvédelmi szituációban el tudja hárítani a támadást. Már említettem, gázspray legyen mindenkinél és tanulja meg használni! Fel sem lehet mérni, mennyivel jobb helyzetben van egy – megjegyzem, ennyire minimális szinten – felkészült ember, mint aki nem tud hova nyúlni, ha baj. El kell felejteni a berögzült tévhiteket, és igenis fel kell készülni, energiát kell bele fektetni, és védekezni kell!

Amikor önvédelemről beszélünk, lehet találni több különböző értelmezést is magára a szóra. Nézzük röviden, pontokba szedve:

1. Egyetlen és kizárólagos cél, saját testi épségünk megóvása
2. A cél saját magunk, és egyben összes értékünk megóvása maradéktalanul
3. Az első kettő egyértelműen, sőt a segítségre szorulók védelme is a feladatunk

Egyelőre ezt a három pontot vizsgáljuk meg. A helyzetről azt kell tudni, hogy egyedül vagyunk, nincsenek társaink, ezt mindig alapértelmezettnek veszem később is. (Külön foglalkozom majd a társas önvédelemmel.)

Az első pontban megfogalmazott tételt nevezzük a továbbiakban elemi önvédelemnek. Ez azt jelenti, hogy bármikor, bármi áron, cél a saját testi épségünk védelme, tehát az önvédelem első fázisában értékein átadásával váltjuk meg saját biztonságunkat. Akik önvédelmi szempontból képzetlenek, azok alkalmazzák ezt a módszert, mint egyetlen esélyt a kilépésre.

A második eset azt jelenti, hogy nem vagyunk hajlandóak kompromisszumra, tehát van valamilyen önvédelmi stratégiánk és biztos tervünk az elhárításra. Készek vagyunk egy gyors elhárítás véghezvitelére, vagy éppenséggel készek vagyunk felvenni a harcot. Ezt a felfogást azoknak javaslom, akik fejben már többször lejátszottak kilépési szituációkat, rendelkeznek megfelelő eszközökkel és a gyakorlottságuk is megvan hozzá.

Gondolom mindenki számára világos, de a blog célja, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek is bátran a második felfogás szerint képzeljék el az önvédelmet.

A harmadik eset nagyon érdekes, amolyan kakukktojás. A különlegességét az adja, hogy önszántunkból belelépünk egy már kialakult támadási szituációba, amit gyakorlatilag egy pillanat alatt saját magunk ellen fordítunk, így mi leszünk az áldozat. Innentől fogva a helyzet megint olyan, mint egy hagyományos esetben. El kell hárítani. Tehát a javaslatom a következő: mérlegelni, mérlegelni, mérlegelni…

Ha 100%-ig biztosak vagyunk benne, hogy jól fogunk kijönni a helyzetből, csak akkor adjuk a fejünket ilyesmire. Minden áron nem szabad valakinek a védelmére kelni! Ezt jegyezze meg mindenki jól, mert akár az életébe kerülhet az, ami amúgy valakinek csak a telefonjába került volna…

Kitartás!
 

Ő, tehát hol is hagytuk abba? Igen… elsütőszerkezetek… akkor most jön az érdekesebb rész. Tehát a fegyvert immáron képesek vagyunk működtetni, azonban, ahhoz hogy hatásos legyen, meg is kell valamivel tölteni azt.

Töltények

A gáz-riasztó fegyvereket alapvetően 2 típusú tölténnyel lehet „etetni” egyik a Knall, másik pedig a P.A Knall, azaz PAK. A két kaliber abban tér el, hogy míg a Knall peremes töltény így revolverekben használatos, addig a PAK kialakítása olyan, hogy kimondottan öntöltő gázfegyverekbe való.
Mivel már említettem, hogy önvédelemre csak és kizárólag revolvert használunk, így nekünk csak és kizárólag Knall típusú töltényekre lesz szükségünk.

A gázrevolverek 9 mm Knall kaliberűek, és működtethetőek riasztótölténnyel ami azon kívül, hogy nagyot durran, semmi mást nem csinál, így önvédelmi szempontból nincs rá szükségünk.
Ezzel szemben a konkrét gáztöltények a lőpor mellett tartalmaznak hatóanyagot, szilárd, porított formában. Ez a hatóanyag lehet OC illetve CS, melyek hatásáról már a gázspray postban írtam elég sokat. A gáztöltényekben található hatóanyag mennyiségét mg-ban szokták megadni. Ilyen gáztöltényeket tudunk vásárolni ugyan ott, ahol a fegyvert is vásároljuk. A minőségre azonban itt is nagyon figyeljünk! Személy szerint a német Umarex cég termékeit javaslom. A legjobb megoldás, hogyha vásárolunk 120mg Pepper (OC) töltényeket és 80mg-os CS töltényeket egyaránt. Ezek 10db-os kiszerelésben kaphatóak. A legjobb hatásfokot úgy érjük el, hogyha vegyesen tárazunk OC és CS töltényekből, így biztosak lehetünk abban, hogy hatásos lesz a gázfegyverrel történő hárítás.

Engedélyek

 A gáz-riasztó fegyver 2004. szeptembere óta teljesen szabadon vásárolható, így sem a vásárlásához, sem a tartásához nincs szükség engedélyre. Abban az esetben, ha a fegyvert nem otthonra szánjuk és szeretnénk ruházaton vagy testen viselni, – márpedig önvédelemhez ez elengedhetetlen - úgy Fegyverviselési engedélyre lesz szükségünk. Gáz-riasztóra az kaphat fegyverviselési engedélyt, aki betöltötte 18. életévét és bűntetlen előéletű, valamint nincs ellene folyamatban eljárás. Tehát, miután megvettük a fegyvert, mindenféleképpen teszteljük, legalább 1 tár gáztölténnyel majd 1 tár riasztótölténnyel, így biztosak lehetünk benne, hogy a fegyver megbízhatóan üzemel. A következő lépés, hogy a fegyvert elvisszük az illetékes rendőrkapitányságra.
Budapesti lakosoknak minden esetben a BRFK épületébe kell menni, azon belül is az Igazgatásrendészetre. Ide még szállítva, töltetlenül vigyük a fegyvert. Kapunk egy sorszámot, majd az ügyintézőhöz kerülve kitöltünk néhány papírt, majd 2000,- Ft illeték befizetése után az ügyintézés befejeződik. Az engedélyt 30 napon belül postán keresztül kiküldik.

Viselése, használata

Miután megszereztük az engedélyt a megbízható revolverünkre, érdemes vásárolni hozzá egy nekünk megfelelő tokot, mely a fegyver típusának megfelel. Mindenképpen olyan tokot vegyünk, amelyből a fegyvert a lehető leggyorsabban elő tudjuk rántani. Léteznek külső illetve belső (a nadrág és a test között elhelyezkedő) tokok is. Azonban arra figyeljünk, hogy minden esetben legyen rejtve a fegyver, ugyanis a nyílt fegyverviselés szabálytalan.
Tehát, immáron van egy gázrevolverünk OC és CS töltényekkel felváltva tárazva egy kényelmes kis tokban, természetesen viselési engedéllyel.
Egy éles önvédelmi szituációban, mikor úgy ítéljük meg, hogy a fegyvert használni kell, ne habozzunk. Előrántást követően, azonnal tüzeljünk a támadó arcába, gondolkodás nélkül.

A fegyvert mutogatni, fenyegetőzni vele, TILOS!

Érdemes egyből duplázni, azaz 2 töltényt ellőni, mivel ilyenkor kap az OC illetve a CS gázfelhőből is, így a siker garantált.
Szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy gyakorlás nélkül nagyon nehéz határozottan és biztosan önvédekezni egy gázfegyverrel. Gyakorolni kell a rántást, sőt minél többet lövünk a fegyverrel, annál magabiztosabbak leszünk. Szóval, nagyon fontos, bízzunk meg a fegyverben.

Gondoskodás, törődés

Természetesen a fegyvert is kell ápolni, tisztogatni. A revolverek egyébként ilyen szempontból nagyon előnyösek, ugyanis az egyszerű szerkezet miatt, a korom, piszok nem okoz gondot a fegyver működésében. Azonban javaslom, hogy néha egy puha ronggyal illetve fegyverolajjal törölgessük át a fegyver minden elérhető felszínét. A dobfuratokat a fegyverhez kapott tisztítóvesszővel pucoljuk ki. A csövet célszerű például WD40 nevű spray-el átfújni, majd egy pipaszár-tisztítóval a dobfuratokhoz hasonlóan kipucolni azt. Az elsütőszerkezetet kb. 3 havonta egy picit olajozzuk meg, úgy, hogy a kakast megfeszítjük, majd a keletkező résen 1 csepp lehetőleg magas viszkozitású olajat becseppentünk.
Előbb utóbb mindenki ráérez, és örömét leli a fegyverrel való gondoskodásban is.

Néhány gáz-riasztó revolver, melyet kiemelten javaslok mindennapi viselésre:

RÖHM RG59 – a legolcsóbb és legkisebb 9mm-es gázrevolver
RÖHM RG89 – nagyobb, viszont 6 lövetű
Weihrauch HW 37 – akkora mint az RG59 viszont acél dobbal
Weihrauch HW 88 – ultra könnyű, napi viselésre a legjobb, viszont nem olcsó

(Javaslom, nézzétek át a GunBox weboldalát, valamint a www.gazpisztoly.hu weboldalt. Sok adat és kép van a fegyverekről, így könnyű a tájékozódás, választás.)

Mindent összefoglaltam, amit érdemes első körben a gáz-riasztó fegyverekről tudni. Természetesen még rengetegszer elő fog jönni a téma az önvédelmi szituációk tárgyalásakor. Bármilyen kérdés merül fel a témával kapcsolatban, kérdezzetek nyugodtan!

Vigyázzatok magatokra!

Elérkeztünk az önvédelmi eszközök következő lépcsőfokához, a gáz-riasztó fegyverekhez. Sokan egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy egyáltalán mire is jó ez, így szeretnék eloszlatni néhány tévhitet is a témával kapcsolatban.

Működése

A gáz-riasztó fegyverek működési elve gyakorlatilag azonos az éles fegyvereknél alkalmazott elvvel, azonban ez minden. Először is, vizsgáljuk meg magát az elnevezést. A gáz-riasztó név onnan ered, hogy a fegyver működtethető gáztölténnyel illetve riasztótölténnyel is. Tehát, lőszerrel nem használható, így szilárd lövedék soha, semmilyen körülmények között nem hagyhatja el egy gáz-riasztó fegyver csövét. A gáz-riasztó fegyvereket úgy gyártják, és úgy alakítják ki, hogy magában a csőben egy úgynevezett „akasztót” helyeznek el. Ez annyit jelent, hogy egy acél lap van belehegesztve hosszában a csőbe, így képtelenség, hogy bármilyen szilárd test elhagyja azt. Ezen kívül van még néhány módosítás, ami miatt szintén lehetetlen lőszerrel használni.
A másik jelentős jellemző maga a fegyver anyaga, ami legtöbb esetben spiáter. A spiáter egy olyan fémötvözet, amely az acélnál jóval gyengébb, de a gáz-riasztó fegyverek alapanyagához tökéletes, ugyanis közel sem lépnek fel akkora erők, mint egy éles fegyver esetében.

A működési rendszert tekintve, alapvetően két fajtája létezik. Egyik a revoler, azaz a forgótáras fegyver, a másik pedig az öntöltő, más néven szekrénytáras fegyver.
Most szeretném nyomatékosan kiemelni, hogy önvédelemre CSAK ÉS KIZÁRÓLAG revolver, azaz forgótáras gáz-riasztó fegyver használható! Az öntöltő teljesen alkalmatlan erre, legfeljebb játékra, durrogtatásra való. Nézzük meg, miért:

Az öntöltő fegyver működési elve, hogy a töltény elsütése után a kiáramló nyomás hátramozdítja a szánt, több funkciót is ellátva. Első, hogy az üres töltényhüvelyt kiveti a fegyverből, a második, hogy új töltényt helyez a töltényűrbe a tárból, végül pedig megfeszíti a kakast, vagy adott esetben az ütőszeget, fegyvertől függően. Elég egyetlen apró hiba a folyamatban és a fegyver elakad, ergo használhatatlan lesz. Ez elég is arra, hogy egy kést a hasunkba szúrjanak. Lehet hibás a töltény, mert nincs benne elég nyomás, lehet hibás a fegyver a gyenge konstrukció miatt, és még sorolhatnám.

Megjegyzem, gyakran előfordul, hogy nem hiszik ezt el az emberek, és az éles fegyverekre hivatkoznak, de hangsúlyozom, a gáz-riasztó fegyver nem éles, konkrétan ég és föld a kettő.

A revolver ezzel szemben nagyon egyszerű szerkezet. A töltények a fegyver dobjában, - ami egyben a fegyver tárja is – azon belül is a dobfuratokban helyezkednek el.
Maga a sütési folyamat annyiból áll, hogy az elsütőbillentyű meghúzása egyben elforgatja a dobot úgy, hogy a következő töltény kerüljön egy vonalba a csővel. A második, hogy a kakas megfeszül, majd tovább húzva az elsütőbillentyűt, ráüt az ütőszegre, ami pedig a töltény csappantyújára, így az ettől elsül. Az egész folyamat egyetlen mozdulattal kiváltható és csak emberi erő szükséges hozzá, így elég kevés a hibalehetőség, sőt nincs is. Amennyiben egy hibás töltény nem sül el, azaz „elcsetten” annyi a teendő, hogy ismételten meghúzzuk az elsütőbillentyűt, így máris a következő töltény kerül pozícióba. Öntöltő esetében egy töltényhiba, ahogy már említettem, az egész fegyvert használhatatlanná teszi átmenetileg. Erről ennyit, folytassuk tehát továbbra is a revolverrel. A revolverek elsütőszerkezetét tekintve 2 rendszer létezik: SA illetve DA.
Nézzük, mit is jelentenek:

SA – (Single Action) – Az elsütőbillentyű meghúzása csak egyetlen feladatot lát el, konkrétan a megfeszített kakast oldja, ami így ráüt az ütőszegre. SA rendszerű fegyvereknél a lövés előtt nekünk kell a kakast megfeszíteni, majd ezt követően lehet elsütni a fegyvert.

DA – (Double Action) – Az elsütőbillentyű meghúzása – ahogy már említettem – ellátja a dobforgatást illetve a kakas megfeszítését is, így lehetővé válik a gyors tüzelés. Manapság csak ilyen rendszerű gázrevolvereket árulnak, tehát ezzel különösebben nem kell foglalkoznia senkinek.

Hamarosan folytatjuk…

Ahogy ígértem, a mai bejegyzésben már konkrétan egy önvédelmi eszköz ismertetése kerül terítékre. Szeretném hangsúlyozni azonban, hogy nem alapozom teljes mértékben az önvédelmi technikákat különböző eszközök használatára, sőt nagyrészt kiegészítő technikákról lesz szó a későbbiekben. Viszont, elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk minden lehetőséggel ami a rendelkezésünkre áll, ugyanis a cél, hogy a tőlünk telhető legtökéletesebb módon hárítsunk. No, ennyit a bevezetésről, most lássuk a lényeget!

Biztos vagyok benne, hogy mindenki hallott már erről a remek kis eszközről, amiről szó lesz, konkrétan a gázsprayről. Azonban ahhoz, hogy alkalmazni is tudjuk, meg kell ismerni.
A gázspray olyan, mint egy pici dezodor, viszont sokkal nagyobb nyomás uralkodik benne, mert a töltőanyagot a lehető legmesszebb kell „kilőnie” magából, folyékony formában –amely a palackban is folyékony formában található meg, ezért a neve kicsit megtévesztő lehet -.
A megfelelő nyomás mellett a másik fontos alkotóeleme, maga a töltőanyag. Ez leggyakrabban OC vagy CS hatóanyag.

Bővebben:

OC – (Oleoresin Capsicum) azaz a kapszaicin, amely az erőspaprika „erejét” is kölcsönzi, tehát leginkább egy brutális chilipaprikához lehetne hasonlítani a hatását. Természetesen növényi kivonat, tehát egészségre hosszú távon nem káros.

CS – (orto-klórbenzilidén-malonitril) amely nevéből is kiderül, hogy szintetikus anyaggal állunk szemben. Röviden ezt szokták könnygáznak is nevezni. Egészségre szintén nem káros!

Hatása

Az OC hatását kb. úgy tudnám leírni, mintha valami erősen maró savas anyagot öntenének az ember szemébe, szájába, közben pedig tüzes levegőt próbálna lélegezni, amely égeti, ingerli és marja az orrát, száját, légcsövét, tüdejét. Kegyetlen és sosem látott köhögés, fuldoklás, közben az ember szeme természetesen vörösen izzik és ömlik belőle a könny. Ehhez társul még a prüszkölés, és mindenféle egyéb akaratlan reakciók, valamint az éles égő érzés, fájdalom. Ez a folyamat akár órákig is eltarthat, az anyag mennyiségétől függően.
A CS által kifejtett hatás is hasonló tüneteket produkál, viszont azt tudni kell, hogy más elven hat. A fájdalomérző központot „támadja” közvetlenül, tehát részeg vagy bedrogozott embereknél az OC szokott kivétel nélkül működni, ezért személy szerint inkább azt javaslom.

Mindenféleképpen csak ezzel a két hatóanyaggal töltött sprayt vegyünk. Léteznek szalmiákszesszel és mindenféle hasonló borzalmakkal töltött termékek is, ezeket kerüljük el minél messzebb. Személy szerint a német Klever cég KO Pfeffer névre hallgató okosságát ajánlom, ebben OC a hatóanyag. Szintén ez a cég forgalmazza a Defenol CS nevű sprayt, amely ugyancsak nagyon megbízható.

Használata

Sokan gondolják azt, hogy csak megveszik a gázsprayt, bedobják a táskájukba és ezzel máris biztonságban vannak, mert „majd ha kell előveszik”. Hatalmas TÉVEDÉS. A gázspray is egy fegyver, amit meg kell tanulnunk használni, sőt gyakorolni kell a használatát! Először is, tudnunk kell azt, hogy mit használunk! Ezt az előbbi néhány bekezdésben már leírtam, tehát következik az a pont, miszerint HOGYAN használjuk az eszközt. Miután megvettük először is tapogassuk, nézegessük kicsit, próbálgassuk a stabil fogását. A gázsprayt éles helyzetben úgy kell megfogni, hogy a kezünkből ne lehessen mondjuk egy ütéssel kivágni, tehát szorosan, marokban tartva, minden ujjunkkal „átkarolva” tartsuk úgy, hogy a hüvelykujjunk közben a gombon van rajta. Így biztosak lehetünk abban, hogy nem tévesztjük el az irányt, mivel a gázspray gombja körül kialakított perem megakadályozza ezt. Tehát miután biztosan fogjuk a kezünkben a flakont, célozzunk a támadó arcára és tűz! Érdemes egyébként venni tesztelés céljából is egyet, így lehetőség van kitapasztalni, mekkora erő kell a gomb lenyomásához, mennyi permet távozik belőle és milyen sebességgel, stb. Szeretném viszont kiemelni, hogy csak teljesen originál sprayt viseljünk, amiből már történt fújás, használjuk tesztelésre vagy dobjuk el!

Itt feltétlenül megemlíteném, hogy a KO Pfeffer sprayből 2 típust lehet beszerezni, amely csak a szórófej kialakításában tér el. A FOG altípus úgynevezett „ködösítő” szórófejjel rendelkezik, amely viszonylag nagy területen permetezi szét a folyékony hatóanyagot, tehát nem igényel pontos célzást. A JET szórófej ezzel szemben egy vékony sugárban permetez, tehát pontosan kell vele célozni, viszont messzebbre megy. Ezt érdemes szintén kipróbálni, mielőtt viselni kezdjük. Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni!

Kifogások

Sokan szoktak arra hivatkozni – főleg fiatal lányok - , hogy ők ezt nem fogják magukkal vinni, mert „nincs hova tenni”. Kérem szépen, ez hatalmas butaság. Először is, a gázspray olyan pici és könnyű, hogy bárhova, de tényleg BÁRHOVA magával tudja ez ember vinni észrevétlenül, sőt KELL IS, hogy vigye, mert ez egy olyan alapvető eszköz amely sok esetben életet menthet. Miért ne legyen az embernél egy olyan kis tárgy amellyel bármikor bárkit képes cselekvésképtelenné tenni. Ne kifogásokat keressünk, hanem tegyük be a zsebünkbe, csíptessük az övünkre, nadrágunkra, de semmiképpen se a táskába, annak nincs értelme. Meg kell tudni oldani, egy ilyen alapvető önvédelmi eszköz viselését. Pont.
A másik tipikus kifogás, hogy „ezzel csak bevonzzuk a bajt”. Szintén butaság… A baj jön bármikor, kérdés, hogy fel vagyunk-e készülve vagy sem, van-e lehetőségünk a támadóval szemben, vagy nincs, meg akarjuk-e védeni magunkat, vagy sem…? Ezek itt a kérdések!

A beszerzése

Budapesten a GunBox fegyverboltban kapható a KO Pfeffer FOG/JET, valamint a Defenol CS is, 1200,- forint körüli áron, tehát nem nevezhető tételnek. Vidéken pedig érdemes kérdezősködni vadászboltokban, fegyverboltokban. Ami nagyon fontos, ne hagyjuk magunkat és ne engedjük, hogy ránk sózzanak valami használhatatlan vackot. Ragaszkodjunk a minőséghez. Akinek nem áll módjában a fent említett minőségi típusokat beszerezni, az szóljon, segítek, megoldjuk.
Egyébként félreértés ne essék, nem kapok a gyártótól jutalékot, de jelenleg Magyarországon tényleg ezekben lehet csak megbízni, ezt tapasztalatból mondom.

Amit a gázsprayről tudni érdemes, azt itt leírtam, ugyanakkor a különböző szituációkról, ahol egyáltalán tudjuk, vagy lehet használni és azon belül mi módon, arról később. A következő postban a gáz-riasztó fegyverről fogok írni, hasonló részletességgel.

Addig is vigyázzatok magatokra!

Azt a helyzetet, ahol szükségessé válik, hogy a tőlünk telhető legsikeresebb módon elhárítsunk egy támadást, önvédelmi szituációnak nevezzük, a továbbiakban csak így fogom emlegetni. A siker kulcsa, hogy a védekezést a lehető legtökéletesebb módon optimalizáljuk a támadás körülményeire, melyek nagyvonalakban a következők lehetnek:

1. A támadó személye
2. A támadás célja
3. A támadó által alkalmazott módszer, beleérte az általa használt eszközöket
4. A helyszín, ahol a támadás létrejön (utca, jármű, zárt helyiség)
5. A velünk tartózkodó személyek száma és kiléte

A támadó személye

Ez a legelső és legfontosabb melyet a lehető leggyorsabb módon fel kell ismernünk, ugyanis a továbbiakban ezen múlik minden, de tényleg minden. Ugyanis, ha tudjuk kivel állunk szemben, tudjuk mire számíthatunk tőle, így kiszámítható, tehát meg tudjuk tervezni előre az elhárítás módját, mértékét. Természetesen az idő ami a tervezésre jut, egy éles helyzetben 1-2 másodpercet jelent. Az első amit fel kell mérni, hogy a támadó milyen rasszba tartozik, ugyanis a vérmérséklete, reakciói ezen múlnak. Bár a támadások 99%-át orkok követik el, így mostantól ezt veszem alapértelmezettnek, és ez alapján adok útmutatást az elhárításra is. A második amit fel kell mérni, a támadók száma – ha esetleg csoportosan támadnak, ami orkok esetén potenciális veszély – mivel az elhárítás módjának megválasztásakor ez is jelentős szempont.

A harmadik szempont a támadó (vagy támadók) testfelépítése, testtömege egy esetleges dulakodás kimenetele miatt ez fontos. Tehát mérlegelni kell, hogy érdemes-e belemenni a közelharcba. Megmondom: nem érdemes, de erről később részletesebben.

A támadás célja

A támadó leggyakoribb célja a zsákmányszerzés, ebbe beletartozik pénz, mobiltelefon, ruha, stb, tehát amikor egy ork beleköt az emberbe, okkal lehet feltételezni, hogy újabb portyázó „hadjáratának” vagyunk szenvedő alanyai. Tehát a legfontosabb: SOHA SEMMIT NE ADJUNK ÁT A TÁMADÓNAK. Meg kell védenünk saját magunkat, beleértve értékeinket is, melyekért keményen megdolgoztunk.

A támadó által alkalmazott módszer

Különböző módszerekről regényeket lehetne írni, de igyekszem összefoglalni a legáltalánosabbakat. Jellemzően minden támadásnak van egy bevezetése, amely párbeszéddel indul, s a célja az, hogy az áldozatot rávegye valamely értéktárgyának a „villantására”, például szeretné megtudni az időt, szeretne egyet telefonálni mobiltelefonunkról, vagy csak egy „százast” kér telefonra az illető. Minden ilyen bevezetés veszedelmes!!! Próbáljunk meg nagyon határozottak lenni, és rövid, tömör válaszokkal zárjuk rövidre a párbeszédet, ugyanakkor ne érezze rajtunk a támadó, hogy lenézzük vagy megvetjük, mert azonnal vérszemet kap. Éreztessük, hogy egyenrangúnak tartjuk, ugyanakkor utasítsuk vissza kéréseit. Készüljünk fel arra is, hogy nem elégszik meg ennyivel és kést ránt, esetleg üt. Erre a párbeszéd első pillanatától kezdve LEGYÜNK FELKÉSZÜLVE!

A támadás helyszíne

A támadás történhet nyílt utcán, nappal vagy éjjel, történhet buszon, villamoson, sőt egy vonat üres kabinjában is, ahol egyedül vagyunk. Minden helyszínre külön taktikát és módszert kell használni. Például a menekülés lehetősége nem kivitelezhető egy mozgó vonaton, ellenben az utcán módunkban áll a gyors menekülés, amennyiben a helyzet megkívánja, de ez mindig az utolsó lehetőség kell, hogy legyen. A különböző önvédelmi technikák részletes ismertetésénél kitérek arra, hogy melyik módszer milyen helyszínen használható, sőt, több tucat helyszínre külön forgatókönyvet fogok adni. Ezért fontos tehát a helyszín, beleértve a menekülési útvonalakat, mozgási teret az esetleges dulakodásra – ami, mint előbb már hangsúlyoztam, kerülendő - .

A velünk tartózkodó személyek száma és kiléte

Érdekesen hangozhat, de amennyiben van velünk még valaki és nem ismer önvédelmi technikákat, nem rendelkezik önvédelmi képzéssel, nem ismeri a lehetséges veszélyeket, TEHER. Ha egyedül vagyunk, tudunk gyors döntéseket hozni, gyorsan cselekedni, mozogni, mivel nem kell mással összehangolni az önvédelmi cselekvéssorozatot. A legrosszabb eset ha az áldozat egy úriember, akinek egy hölgy kísérője van.. (kivéve ha nem kajakozó) Ilyenkor óriási a felelősség, több odafigyelést igényel. Mindenféleképpen javaslom, hogy aki velünk tartózkodik, azzal ismertessük a veszélyforrásokat és magyarázzuk el neki, hogy bizonyos helyzetekben hogyan/miként fogunk majd cselekedni, így segítségünkre lehet. Ennél többet sajnos nem lehet tenni.

Nos, ezek voltak az optimalizálás alaptételei, a következő néhány írásomban az önvédelem tárgyi eszközeit fogom részletesen ismertetni, majd ezek összehangolt használatát. Egyébként szívesen fogadok bármilyen beszámolót vagy írást, amelyben elmeséli valaki a tapasztalatait, élményeit egy támadással kapcsolatban akár pozitív, akár negatív végkimenetele lett.

Sziasztok!

Elindult az Önvédelmi blog azzal a jól átgondolt céllal, hogy megoldást adjon a problémára, mely szerint Magyarországon a közbiztonság rettentően alacsony szintre redukálódott. Szeretnék a blog segítségével segíteni az embereknek, hogy biztonságban érezhessék magukat az utcán, autóban, sőt a saját lakásukban is. Tapasztalataim alapján tudom, hogy sokan félnek mikor kilépnek az utcára, s nem tudják melyik pillanatban lesznek rablás vagy valamely súlyosabb bűncselekmény áldozatai. Az átlag ember egyáltalán nem számíthat rá, hogy a rendőrség megvédi, így olyan eszközökhöz kell folyamodni, amelyek segítségével gyorsan, rövid időn belül tudunk egy támadást elhárítani. Cél, hogy ne okozzunk a támadónak maradandó sérülést mivel így - a hibás törvényeknek köszönhetően - mi járunk rosszabbul. Ezért blogban ismertetni fogok önvédelmi lehetőségeket a gáz-riasztó fegyverek beszerzésétől, használatától kezdve, különböző harcművészeti technikákig. Az önvédelem alaptételeivel kezdem az ismertetést, de konkrét megoldásokat is "adok kézbe" részletes leírások segítségével.

Angol nyelven sok önvédelemmel foglalkózó könyv jelent már meg, de olyan magyar nyelvű írás, sőt oktatóanyag nem, mint amilyen ez a blog igyekszik lenni.

Hamarosan jelentkezem az első leckével! Addig is kitartás!