Az előző két bejegyzésemben részletesen taglaltam, hogy milyen praktikákat érdemes alkalmazni egy kabinos elrendezésű vasúti kocsiban, illetve mire érdemes odafigyelni egy utazás során. Alapvetően a leírásban arra koncentráltam, hogy a Tisztelt Olvasó milyen módon tudhatja magát a legnagyobb biztonságban, illetve milyen módon segíthető elő az, hogy egy támadás esetén a leghatékonyabban megvédje magát.
Egy igen fontos tanácsot viszont kifelejtettem, amit most rögvest pótolok. Ha eléggé felkészültnek érezzük magunkat arra, hogy sikeresen elhárítsunk egy támadást, akkor ezt a tudásunkat hasznosítsuk oly’ módon, hogy másoknak is megpróbálunk segíteni.
Nem kell túlmisztifikálni ezt sem, ahogy semmi mást ebben a témában, csupán legyünk figyelmesek. Hogyha éppen felszálltunk a vonatra, majd helyet keresünk magunknak, és látunk egy kabint, ahol egy gyerek vagy védtelennek tűnő lány egyedül ül, nyugodtan üljünk be! Ezzel csökkenthetjük, a potenciális áldozatokra leselkedő veszélyt.

Nos, nézzük a másik – már említett - elrendezést, amikor az egész vagon egybe van nyitva. Ez lehet régebbi típusú, a jól ismert műbőr ülésekkel, vagy lehet újabb típusú BHV, „hernyó”, IC, illetve számtalan típusú kocsi. A lényeg, hogy egy légtérben ülnek az utasok az egész szakaszban. Ennek az elrendezésnek a hátránya önvédelmi szempontból, hogy míg a kabinban látjuk, hogy mi zajlik körülöttünk, illetve tudjuk kontrollálni, hogy kik jönnek be az ajtón, ebben az esetben erre nincs lehetőség. Ez azért nagy hátrány, mert nem tudunk felkészülni a támadásra, sőt sok esetben fogalmunk sincs, mi történik körülöttünk.

Egy dolgot azonban lehet tenni, történetesen azt, hogy amikor helyet választunk magunknak – ha erre lehetőség kínálkozik – mindig a kocsi végébe üljünk. Teljesen mindegy melyik végébe, a lényeg, hogy belássuk a teljes teret. Ezért érdemes úgy megválasztani helyünket, hogy mögöttünk a fal legyen, mi pedig a közlekedő folyosóhoz legközelebbi ülésen helyezkedjünk el. Így hátulról/felülről nem érhet támadás, viszont ami előttünk zajlik a teljes térben, azt ellenőrzésünk alatt tudjuk tartani. Ez kiemelten fontos! Egy másik szempontot is érdemes idevenni, méghozzá, hogy ezekben a kocsikban a vészfék, jellemzően az utastér végében, az ajtó környékén van elhelyezve, így egy kritikus szituációban akár ezt is segítségül hívhatjuk.
A vonatokról egyelőre ennyit, nézzük a következő állomást a témában.

Buszok, villamosok

Azt hiszem, rengeteg olyan dolgot leírtam már az előző két bejegyzésben, amely tökéletesen alkalmazható a városi közlekedésben is, ilyen-olyan módon. Így tehát az általános igazságokat nem fogom leírni még egyszer, inkább az apróbb részletekre fordítom a figyelmet.
A városi közlekedés elsősorban abban különbözik a távolságitól, hogy az utascsere gyakoribb, illetve nagyobb embertömegek mozognak egy-egy megállás alkalmával az adott járművön. Ez azzal jár, hogy éberebben kell figyelni az utazóközönséget, mivel bármikor felszállhat egy potenciális támadó, illetve bármikor bárki potenciális támadóvá válhat. Tehát, tömören összefoglalva itt is ugyan az a lényeg, mint a vonatok esetében, hogy a légteret, amiben utazunk kontroll alatt tudjuk tartani.

Buszokon jellemzően két olyan pozíció van, amely stratégiailag előnyös lehet számunkra. Csuklós buszok esetében ez a jármű csukló része. Itt érdemes párhuzamosan – háttal az oldalfalnak – állni, így könnyedén beláthatjuk a busz hátsó és elülső részét is. A másik előnye a forgó résznek, hogy nagy a terület, ergo könnyen védhető, valamint az ajtó (vésznyitó, vészjelző) könnyen és gyorsan elérhető, illetve, az utascsere alatt, nem kell a helyünkről elmozdulni.
A másik ilyen stratégiai pont az a rész, ami a babakocsik számára van kialakítva. Régebbi Ikarus buszoknál ez leghátul található, míg újabb buszok esetében, ez a középső ajtóval egybeeső rész. A lényeg, hogy minél nagyobb helyünk legyen, minél közelebb legyünk az ajtóhoz, valamint, hogy minél egyszerűbben belássuk a teljes teret.

Villamosok esetében már kissé nehezebb dolgunk akad, mivel a teljes tér belátása gyakorlatilag lehetetlen, főleg egy Combino esetén. Így a helyezkedésnél törekedjünk arra, hogy le- és felszállás során egyáltalán ne kelljen a pozíciónkból elmozdulni, valamint igyekezzünk ajtó közelben maradni, tehát például a kocsi vége itt is megfelelő hely lehet. Combino villamoson javaslom szintén a forgó részt. Egy általános szabály buszok, villamosok esetén: ha lehet, semmiképpen ne üljünk le! Ezzel akadályozzuk a gyors helyváltoztatási képességünket, valamint kiszolgáltatottá válhatunk.

Összefoglalás

Igyekeztem kivesézni mindent, ami önvédelmi szempontból fontos lehet egy utazás során. Leginkább arra próbáltam rávilágítani, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy megelőzzünk egy támadást, illetve ha már bekövetkezett, hogyan növelhetjük esélyeinket. Mint már említettem, egy zárt, mozgó tér teljesen más világ önvédelmi szempontból, mint egy utcai szituáció, így más szemléletmódot, gondolkodást igényel.
Nagy szükség van a kreativitásra, ötletességre, főleg ezekre kívántam a hangsúlyt fektetni. Természetesen a későbbi bejegyzéseimben fogok olyan elhárítási módszereket bemutatni, amik zárt térben is jól működhetnek, de ez már közelebb áll a puszta kezes önvédelemhez, ami viszont kisebb közönséget érint.

Ha van kérdés a témában, nyugodtan fel lehet tenni nekem akár itt, akár e-mailben.
Írjatok nyugodtan, mindenki választ kap a kérdésére!

Vigyázzatok magatokra!