Néhány évvel ezelőtt, amikor az ork probléma már igencsak terítéken volt, indult a rendőrségnek egy úgynevezett bűnmegelőzési felvilágosító programja, melynek az volt a célja, hogy az embereket – főként fiatalokat - felkészítsék különböző bűncselekmények észlelésére, bejelentésére, stb. Ebben az anyagban foglalkoztak az utcai támadásokkal, rablásokkal is. Volt szerencsém meghallgatni egy-egy ilyen „előadást” illetve találkoztam több kiadvánnyal is ebben a témában. Az ok, amiért ezt most említem az csupán annyi, hogy kivétel nélkül csak azt lehetett hallani, hogy ha az utcán valakit támadás ér, gondolkodás nélkül adja át a kért értékeit, sőt kiemelték, hogy még azok se próbáljanak védekezni, akik harcművészettel foglalkoznak, vagy felkészültebbek.
Most következik a költői kérdés: vajon helyes-e mindenkit feltétlen megadásra bátorítani egy támadás esetén?
Nézzük meg a másik oldalról, az orkok szemszögéből. Azt hiszem nekik kedvez a legjobban az „önvédelmi oktatás” eme fajtája, mivel így az ellenállásra még csak számítaniuk sem kell. Ezért, alapvetően elvetendő ez a fajta felfogás, miszerint minden esetben meg kell adnia magát az embernek. Eljutottunk oda, hogy az utcai terror mindennapossá vált, sőt sok esetben magának a támadásnak a célja sem redukálódik értékszerzésre. Egyre gyakrabban látni olyat, amikor az orkok csupán heccből, állatias ösztöneiket kielégítve csapnak le áldozatukra az utcán. Egy valamit viszont szeretnék leszögezni, és egyben nyomatékosan kiemelni! Minden önvédelmi szituációban a kilépés (értsd: elhárítás) módját az adott önvédelmi szituációra optimalizáljuk, erről írtam bővebben a második bejegyzésemben.
Általában azt szoktam mondani, hogy attól, hogy az áldozat éppenséggel potenciálisan áldozattípus, például fiatal lányok, törékeny testalkatú nők, gyerekek, stb., nem szabad magukat beskatulyázni, és nem szabad azt mondani, hogy képtelenek magukat megvédeni. Ilyen nincs! Legyen az illető akár gyerek, akár nő, mindenki képes magát olyan szintre fejleszteni, hogy egy önvédelmi szituációban el tudja hárítani a támadást. Már említettem, gázspray legyen mindenkinél és tanulja meg használni! Fel sem lehet mérni, mennyivel jobb helyzetben van egy – megjegyzem, ennyire minimális szinten – felkészült ember, mint aki nem tud hova nyúlni, ha baj. El kell felejteni a berögzült tévhiteket, és igenis fel kell készülni, energiát kell bele fektetni, és védekezni kell!
Amikor önvédelemről beszélünk, lehet találni több különböző értelmezést is magára a szóra. Nézzük röviden, pontokba szedve:
- Egyetlen és kizárólagos cél, saját testi épségünk megóvása
- A cél saját magunk, és egyben összes értékünk megóvása maradéktalanul
- Az első kettő egyértelműen, sőt a segítségre szorulók védelme is a feladatunk
Egyelőre ezt a három pontot vizsgáljuk meg. A helyzetről azt kell tudni, hogy egyedül vagyunk, nincsenek társaink, ezt mindig alapértelmezettnek veszem később is. (Külön foglalkozom majd a társas önvédelemmel.)
Az első pontban megfogalmazott tételt nevezzük a továbbiakban elemi önvédelemnek. Ez azt jelenti, hogy bármikor, bármi áron, cél a saját testi épségünk védelme, tehát az önvédelem első fázisában értékein átadásával váltjuk meg saját biztonságunkat. Akik önvédelmi szempontból képzetlenek, azok alkalmazzák ezt a módszert, mint egyetlen esélyt a kilépésre.
A második eset azt jelenti, hogy nem vagyunk hajlandóak kompromisszumra, tehát van valamilyen önvédelmi stratégiánk és biztos tervünk az elhárításra. Készek vagyunk egy gyors elhárítás véghezvitelére, vagy éppenséggel készek vagyunk felvenni a harcot. Ezt a felfogást azoknak javaslom, akik fejben már többször lejátszottak kilépési szituációkat, rendelkeznek megfelelő eszközökkel és a gyakorlottságuk is megvan hozzá.
Gondolom mindenki számára világos, de a blog célja, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek is bátran a második felfogás szerint képzeljék el az önvédelmet.
A harmadik eset nagyon érdekes, amolyan kakukktojás. A különlegességét az adja, hogy önszántunkból belelépünk egy már kialakult támadási szituációba, amit gyakorlatilag egy pillanat alatt saját magunk ellen fordítunk, így mi leszünk az áldozat. Innentől fogva a helyzet megint olyan, mint egy hagyományos esetben. El kell hárítani. Tehát a javaslatom a következő: mérlegelni, mérlegelni, mérlegelni…
Ha 100%-ig biztosak vagyunk benne, hogy jól fogunk kijönni a helyzetből, csak akkor adjuk a fejünket ilyesmire. Minden áron nem szabad valakinek a védelmére kelni! Ezt jegyezze meg mindenki jól, mert akár az életébe kerülhet az, ami amúgy valakinek csak a telefonjába került volna…
Kitartás!
