Visszautalnék egy korábbi bejegyzésemre, ahol az úgynevezett „Optimalizálás alaptételeit” ismertettem meg az olvasókkal. Ennek a rövid ismertetésnek volt egy olyan pontja, amely kitért a velünk tartózkodó személyek számára és kilétére. Mondhatnám úgy is, kicsit csúnyábban, hogy a velünk tartózkodó személyek minőségére. Ez annyit takar, hogy mindenkit be lehet sorolni önvédelmi szempontból bizonyos kategóriákba több, egymástól független változó alapján.

A mai bejegyzésemben, lépésről-lépésre szeretném átvenni az ott leírtakat, természetesen mindent alaposan részletezve és alátámasztva.

„Érdekesen hangozhat, de amennyiben van velünk még valaki és nem ismer önvédelmi technikákat, nem rendelkezik önvédelmi képzéssel, nem ismeri a lehetséges veszélyeket, TEHER.”

Ez lesz a bejegyzésem tételmondata, kezdjük a magyarázattal, és egyben egy tévhit eloszlatásával. Sokan gondolják úgy, hogy amennyiben az ember többedmagával lép az utcára, tehát minimum ketten vannak, ez máris elegendő ahhoz, hogy a biztonságuk biztosítva legyen. Tipikus hiba, hogy erre hivatkozva hagyja valaki otthon gáz-riasztó fegyverét, vagy egyéb, önvédelem céljából viselt eszközét. Mondván, „úgyis többen leszünk”. Ez egy általános, tudat alatti folyamattal magyarázható, mikor az emberben egy téves biztonságérzet jön létre. Az a probléma ezzel, hogy az esetek többségében, mondjuk egy 2 fős társaságot ért támadás alkalmával mind a két fél, a másikra hagyatkozik, úgy szólván „rábízza a helyzetet a másikra". Ebből következik a stratégia teljes hiánya, ziláltság, zavartság… magyarán a támadó ilyenkor nem számíthat komoly ellenállásra. Sok esetben viszont a támadó fel van erre készülve, és direkt 2 fős társaságra ront rá egyedül. Gyakori jelenség, és az elkövető szempontjából igen hatékonynak mondható. Szakítani kell ezzel a felfogással! Akárhová, akárkivel megyünk, mindig számítsunk rá, hogy érhet minket támadás.

Amennyiben valamilyen szinten társunk is felkészültnek mondható önvédelmileg, akkor illik neki is tudnia, mi a teendő egy támadás esetén. Ha nincsen egy előre deklarált stratégia támadás esetére, olyankor egy nagyon egyszerű sorrendet kell felállítani. A sorrend alatt azt értem, hogy melyik lesz az a személy, aki megindítja a támadás elhárítását. Ez természetes történhet több féle úton is, adott esetben csak párbeszédet kell folytatni, adott esetben pedig fizikai elhárítást véghezvinni. A lényeg, hogy legyen egy „vezető” a társaságban, aki vezényli az egész önvédelmi metódust. Ez 2 fő esetén egyszerűen jelezhető a másiknak, akár egy mozdulattal, akár egy szóval. A másik személynek pedig az a dolga, hogy egészen addig ne lépjen be a szituációba, amíg az feltétlenül nem szükséges. Ez a rangsor természetesen nem jelenti feltétlenül azt, hogy valamelyik személy képzettebb. Lehet két egyforma képzettségű és felszereltségű ember is, a sorrend elsősorban a rendezettséget szolgálja, így megelőzendő a fejetlenséget, kapkodást. Egy ember, egyedül határozottabban tud fellépni valakivel szemben, mintha folyamatosan egyeztetnie kéne társával, a helyzet megoldását illetően.

A vezető felelőssége

Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban vezetőnek nevezem azt a személyt, aki az önvédelmi szituációban, mint elsődleges elhárító személy, (v. elsődleges kapcsolattartó) vesz részt. Ezt a modellt, amit előbb felvázoltam minden helyzetre lehet alkalmazni. Ezt követően azonban van egy elágazás:

• A másik személy (v. személyek) képes belépni az elhárítás folyamatába.
• Csak és kizárólag megfigyelőként képes részt venni.

Az első variáció tipikusan az a helyzet, amikor például 2 férfi alkotja a társaságot, ilyenkor okkal feltételezzük, hogy a második résztvevő is képes beavatkozni a szituációba oldalunkon. Ez adódhat fizikai képességeiből és adódhat szellemi felkészültségéből, felszereltségéből is. Helyzete válogatja, éppen melyikre van szükség. De a lényeg, hogy segíteni tud. Ez a lehető legjobb eset, mert akár egy rögtönzött stratégiával, de máris két felkészült ember áll szemben a támadóval vagy támadókkal. Ilyenkor mondhatjuk, hogy kettő az x ellen.

A másik variáció értelemszerűen a kevésbé kedvező, amikor a társ képtelen beavatkozni az elhárítás folyamatába. A példánál maradva, általában a vezető mellett levő hölgy kísérő. Jellemzően ez a legnehezebb helyzet, ugyanis a felelősség óriási, és egyedül kell elbánni ki tudja hány támadóval úgy, hogy közben sem nekünk, sem pedig társunknak nem esik bántódása. Adódik ilyenkor két lehetőség. A legjobb, hogyha a partnerünket is felkészítjük minden eshetőségre. Faragjunk belőle egy talpraesett, önvédelemre kész „harcost” aki ha kell, kész megvédeni saját magát. Ezzel máris át lehet kerülni az első kategóriába.

Az alternatív lehetőség, hogy a partner mindent megtesz annak érdekében, hogy a vezető személyt ne hátráltassa. Nem kerül elé, nem kerül egy esetleges tűzvonalba, nem szól bele a kialakuló párbeszédbe, nem keresi a bajt, stb. A másik nagyon fontos, hogy ennek ellenére a vezető mellett marad, hogy ezzel saját testi épségét is óvja. Természetesen a vezető nem kizárólagosan férfi, adott esetben egy nő vagy akár fiatal lány is lehet. Az önvédelmet helyesen megtanulni és alkalmazni nem olyan nehéz. Ész kell hozzá, megfontoltság és kitartás.

Ígérem, a téma még említésre kerül párszor.
Vigyázzatok magatokra!