Kevesen tudják azt, hogy a magyarok is büszkélkedhetnek egy saját fejlesztésű harcművészeti ággal, mégpedig a Barantával. Ez is egy alternatíva, hogy az ember fejlessze a mozgáskultúráját, erejét, harcművészeti tudását. Egy kedves barátom volt oly' rendes és írt egy egészen jól összeszedett élménybeszámolót a Barantáról. A mai bejegyzésemben ezt fogom megosztani veletek, amolyan ízelítőnek a következő nagy témához!

A Barantáról…

Nem túl régen foglalkozom ezzel a harcművészettel, de bőven volt és van szerencsém belelátni a rejtelmeibe, tehát szeretném megosztani veletek a tapasztalataimat, mert véleményem szerint ez egy kimondottan egyedi stílus, amit még azok is kipróbálhatnak, akik esetleg ezidáig egyáltalán nem sportoltak, vagy egyszerűen nem volt motivációjuk elkezdeni bármi hasonlót.

Röviden a Baranta a hagyományos magyar harcművészeti stílust jelenti, amely összegyűjti és feldolgozza az írásos forrásokban és néphagyományainkban (botos táncok, népi birkózások) megőrzött fegyveres és pusztakezes technikákat. 1993-1997 között fektették le az alapjait, Vukics Ferenc honvéd őrnagy vezetésével, akit gyermekkori élményei motiváltak. Kisgyermekként Somogyi József csordástól botforgató, botvívó gyakorlatokat és néhány pásztor-pusztakezes eljárást sajátított el.

A vizsgák és a versenyek általában: futás (5km), íjászat, hajítófegyver dobás (gerely és csatakereszt), ostor- és botforgatástechnika, kard-iskolagyakorlat, birkózás, szabadvívás és íjászpárbaj számokból állnak. Ezen kívül természetesen sok egyébbel is foglalkozunk, például táncolunk, lehetőségeinkhez mérten ismerkedünk a népgyógyászattal, illetve a magyar nép hagyományaival.

Véleményem szerint teljesen mindegy hogy ki, milyen harcművészetet űz, mivel éles helyzetben úgy sem lehet túltechnikázni az ütéseket, hárításokat. Főképpen úgy, hogy minden ember egy fejjel, két lábbal, két karral rendelkezik, és ezeket adott irányba összpontosítjuk, így valószínűleg minden harcművészet technikáinak azonosak az alapelvei és egyben a határai is. Nem véletlenül egyezik néhány birkózásban használt fogásunk, Aikido fogásokkal. Hozzátenném, hogyha ezek nem lennének hatékonyak, nem is maradtak volna fenn. Gyakorlatilag ezt azért írtam le, mert amikor a többség meghallja, hogy „hagyományos harcművészet” egyből elkezd hüledezni, hogy ilyen természetesen nem létezhet, meg hogy bizonyára használhatatlan az egész.

Most pedig megpróbálom röviden leírni azokat a jellegzetességeket, ami miatt mindenkinek kimondottan ajánlom ezt a harcművészetet.

Az edzések mindenhol kemények, semmivel sem tekinthetőek lazábbnak, mint más stílusé, szóval már pusztán a bemelegítéstől is elég rendesen le lehet fáradni.

„A Baranta az összetett képességű és képzettségű harcos fensőbbségét vallja a fegyver- és eljárás-specialistákkal szemben”, ezért foglalkozunk egyszerre ennyi dologgal. Még ha a kívülállónak nem is tűnik úgy, hogy minden hasznos a felsorolt dolgok közül, mindegyik fegyver, formagyakorlat összefüggésben áll a másikkal, hat a másik használatára, elsajátítására, így egy nagy egészet alkotnak együtt.
Egy önvédelmi szituációban egyik sem lesz fölösleges, ez teljesen biztos. A birkózás az erőnlétet, állóképességet és a „küzdeni akarást” fejleszti. A botforgatás kifejezetten erősíti a csuklót, a kart és a hátizmokat, segít összekapcsolni a jobb és bal agyféltekét, fejleszti az ügyességet. Az íjászat pedig a koncentrációt és úgyszintén a kar- és hátizmokat erősíti, és még sorolhatnám.

Még megemlíteném a gondolkodásmódot is. Nos ez az, amiért főképpen ajánlom a Barantát nektek. Azt szokták mondani, hogy csak az tud jól elsajátítani egy harcművészetet, aki ismeri azt a kultúrát, azt a hagyománykört, amiből származik, és így képes megérteni az értékeit, elveit, amely az egésznek az alapját alkotja. Ez a Baranta esetében azt jelenti, hogy a saját hagyományainkat kell megismernünk, és azt hogy hogyan gondolkodik valójában a magyar ember. Ugye, a józan paraszti ész. Ez azt is jelenti, hogy egy magyar ember, ezt a stílust sokkal jobban át tudja élni és jobban el is tudja sajátítani.

Amit még meg kívánok jegyezni, hogy a Baranta gyakorlása, a formagyakorlatok, az edzések, a táncok, az énekek nagyon szórakoztatóak, nagyon átélhető az egész, tekintve, hogy magyar. Csak közelebb áll ez (remélhetőleg) a szívünkhöz, nem?

Összefoglalva, aki komolyan gyakorolja a Barantát, képes lesz megvédeni saját magát, és talán többet fel fog szedni, mint néhány fogást.

Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket! Nézegessétek a Baranta hivatalos honlapját (www.baranta.net), vagy keressetek videókat róla a különböző videó megosztókon. Nyugodtan írhattok nekem is, ha van bármiféle kérdésetek a témával kapcsolatban.

Á.

Köszönjük! Ha bármi kérdés van a szerző felé, nyugodtan tessék nekem elküldeni, továbbítani fogom!

A következő bejegyzésemben, tehát a test-test elleni küzdelmről lesz szó.

Addig is, vigyázzatok magatokra!