Ott hagytuk abba ugyebár, hogy küzdősportok, harcművészetek. Bármit is válasszon az ember, tehát legyen az tradicionális harcművészet, vagy egy modernebb önvédelmi sport, a hangsúly mindig azon van, hogy az ember mozgáskultúrája relatíve fejlett legyen. Megpróbálom kifejteni, mit is értek ez alatt.
A mindennapi életben, egy átlagember számára rengeteg olyan rutinszerű mozdulatsor van, melyet nap, mint nap végez, például: kézmosás, öltözködés, reggeli készítés, evés során, stb. Mind-mind begyakorlott mozdulatok, melyeket csukott szemmel is el tud végezni bárki, így nem kell a fejünket törni, mikor egy tál ételt elénk tesznek, hogy „na akkor most melyik kezemet emeljem előbb és egyáltalán hova”. Szóval ez nyilvánvalóan nem okozhat problémát, mert egész életünkben folyamatosan alkalmazni kell eme mozgásokat.
Nos, akkor térjünk vissza az eredeti témához és nézzük meg, mire szerettem volna utalni ezzel a kis magyarázattal. Akik a témában kevésbé járatosak, hajlamosak azt gondolni, hogy a pusztakezes önvédelem ott kezdődik, hogy bármikor bárkit, probléma nélkül hatástalanítani lehet, még ha tízen vannak is, ahogyan azt a filmekben is mutatják. Ennek okán, sokan azért kezdenek például Karatét tanulni, mert úgy gondolják, rövid időn belül ők is képesek lesznek erre, aztán néhány csalódás után rövid úton abbahagyják.
Az én szemléletem szerint, úgy kell tekinteni egy harcművészet elsajátítására, mintha egy nyelvet próbálnánk megtanulni. A pusztakezes konfliktust pedig úgy kell tekinteni, mintha egy külföldivel próbálnánk szót érteni. Érdekes hasonlat belátom, de tökéletesen szemlélteti azt, amire ki akarok lyukadni. Tehát, mikor egy külföldi a saját nyelvén nekünk szegez egy kérdést, nyelvtudás hiányában csak a fejünket kapkodhatjuk, és valamilyen sajátos módon megpróbálhatjuk felvenni a másik féllel kapcsolatot, hátha megért minket, de korrekt nyelvtudás nélkül akármivel próbálkozhatunk, feltehetően nem fogunk nagy sikerekre szert tenni. Ezzel párhuzamba állítva, tegyük fel épp egy jól irányzott ütés közeleg felénk, egy ökölbe szorított kéz formájában, melyre, jó védekezési technika ismeretének a hiányában, legfeljebb ösztönösen tudunk reagálni: magunk elé kapjuk a kezünket, félrerántjuk a fejünket stb. Viszont, ahogy a nyelvtudás sem ér semmit gyakorlat nélkül, úgy az ütés következtében, esetleg előtte, úgy ledermedünk, hogy azt a maradék lélekjelenlétünket is elveszítjük. Aki nincs hozzászokva a fájdalomhoz és az ütésekhez, garantáltan leblokkol és kiszolgáltatottá válik. Erre jók az edzések, ahol megszokjuk a küzdelmet, az ütéseket, így egy éles helyzetben nem ér minket váratlanul.
A tanulás folyamatát tekintve, természetesen nem digitális a helyzet, tehát – konyhanyelven megfogalmazva - lehetünk mi kicsit járatosak a harcművészetekben meg lehetünk nagyon járatosak is, erre szolgálnak a fokozatok és szintek. Van aki kevesebb technikát ismer, van aki többet, van aki gyakorlottabb, van aki kevésbé. Visszatérve az idegen nyelvhez, amennyiben valakinek tudunk köszönni majd egy „Hogy vagy?” kérdésre válaszolni, már jóval beljebb vagyunk, mint a mutogatással. Így van ez önvédelmi helyzetben is. Lehet, hogy ismerünk kétféle védekezést és kétféle ütést, de az is több mint a semmi, és már van 4 olyan mozdulat a birtokunkban, amit fel tudunk használni és ezek jó esetben már gondolkodás nélkül jönnek, némi gyakorlás után.
Senkitől sem lehet elvárni azt, pláne a mai rohanó életben, hogy szentelje magát a harcművészetnek vagy valamilyen küzdősportnak és teljes szabadidejében ezzel foglalkozzon, de általában azt szoktam javasolni, hogy fél vagy egy évet azért érdemes tanulni valamit. Lényegében mindegy mit, ahol megtanulja az ember, hogyan tud egy ütést kivédeni, majd egy ütéssel válaszolni, az már jó. Ezen belül persze vannak minőségbeli eltérések, különböző stílusok jöttek létre, de ezzel szerintem mindenki tisztában van. A lényeg, hogy egy kis időt azért szenteljünk erre is, ahogy mondjuk egy idegen nyelvet tanulnánk. Ha már itt tartunk, nem lenne rossz ötlet iskolákban testnevelés óra keretén belül önvédelmet tanítani kötelezően, ahogy bármelyik tárgyat tanítják…
Lévén, hogy egy blogon keresztül nem lehet pusztakezes önvédelmet oktatni, - mellesleg ez nem is célom, erre vannak az edzések – ezért összefoglalom általánosságban, hogy mire kell nagyon odafigyelni, mikor kénytelenek vagyunk saját testünket fegyverként használni.
Először is nézzünk meg néhány lehetséges szituációt!
Várt támadás
Ne tévesszen meg senkit a „várt támadás” elnevezés, a támadásra természetesen mindig várni kell, nagy általánosságban véve, bármikor bekövetkezhet, de itt most egy kicsit mást értek „várt támadás” alatt. Vannak olyan helyzetek, amikor a támadó szimplán csak beszédbe elegyedik velünk, például azzal a céllal, hogy bizalmat keltsen (nem számítunk rá, hogy megtámadna), vagy éppen csak valamilyen információra kíváncsi (hol tartjuk a mobiltelefonunkat, stb.). Ezekben az esetekben a támadó jellemzően meg van arról győződve, hogyha akcióba lendül, bármilyen módon, akkor mi a meglepetés erejétől védekezésképtelenné válunk. Alaphelyzetben ez igaz is, de itt jön be a képbe az a stratégia, mely’ szerint egy párbeszéd során folyamatosan felkészültnek kell lennünk, ugyanis a támadó vagy leendő támadó egy nem várt pillanatban esetleg megüt minket, lefog vagy kést ránt. Ezeket természetesen mind más-más módon kell elhárítani.
Amennyiben nincsen nálunk semmilyen önvédelmi eszköz, legyen egy bármikor bevethető kész forgatókönyvünk arra az esetre, hogyha megtámadnak minket. Ezt természetesen adott helyzetre, szituációra és támadóra kell optimalizálni. Természetesen utcán sétálgatva a legnehezebb, mert ott a környezet folyamatosan változik, szinte semmi stabil pont nincs, melybe kapaszkodni lehetne adott esetben. Legkönnyebb helyzetben meg akkor vagyunk, hogyha például vonaton utazunk, ugyanis van időnk és lehetőségünk berendezkedni, lemodellezni mindenféle támadást.
Folyt. Köv.
Most pedig engedjetek meg egy kis reklámot, de teljes mértékben idevág.
20. Harcművészeti találkozó, 2009 január 18-án vasárnap 14 órakor Székesfehérváron az ARÉV sportcsarnokban.
Jegyek a helyszínen: 1490 HUF