Ahogy ígértem, az aktuális bejegyzésemben arról fogok írni, hogy miként, milyen módon használhatjuk fel saját testünket, erőnket egy támadás elhárítására. Az előző, Baranta című bejegyzésre igen sok hozzászólás érkezett a témában. Ezek közül lesz, amivel teljes mértékben egyet tudok érteni, ám akad olyan is, amit sajnos cáfolnom kell. A mai leírásból kiderülnek a részletek.
Aki a blog teljes tartalmát elolvasta, s kívülről fújja a tartalmát, az most elgondolkodhat rajta, miért írok a közelharcról, illetve a test-test elleni küzdelemről, holott több alkalommal is teljes mértékben elleneztem az önvédelemnek e módját. Az igazság az, hogy még most is így gondolom, és ennek tudatában írom mai bejegyzésemet. Nézzük csak, miért tartható fenn korábbi állításom.
Egy önvédelmi szituáció során, mint már írtam korábban, a legfontosabb a gyors, pontos, hatékony elhárítás. Ezt csak úgy tehetjük meg, hogyha minden cselekedetünknek, minden elhárításra tett kísérletünknek tisztában vagyunk a végkimenetelével. Ebből a célból olyan eszközöket kell igénybe vennünk, melyek hatása ismert. Volt szó ugyebár a gáz-riasztó fegyverekről, a gázspray-ről, stb. Ezeknek az eszközöknek a lényege, hogy gyorsan és hatékonyan tudják a támadót hatástalanítani. Elsődleges önvédelmi technikának mindig a megbízható önvédelmi eszközök helyes alkalmazását ajánlom! Tehát, ebből kiderül, hogy nem baj, hogyha bízunk az általunk használt eszközben, viszont nem feltétlenül kell teljes mértékben ezekre hagyatkozni. Ez alatt azt értem, hogy egy olyan helyzetben mikor a támadó magatartása indokolttá teszi a védekezést, viszont nem áll módunkban alkalmazni önvédelmi eszközeinket, például a szűk, zárt tér miatt, esetleg nincs az eszköz elérhető közelségben (megjegyzem ez hiba), akkor a saját testünkre kell hagyatkoznunk, vagy teljes egészében vagy átmeneti jelleggel. Ezek azok a helyzetek, amikor szükségünk lehet saját testi erőnkre, képességeinkre. Nézzük, milyen lehetőségeink vannak!
Megelőző felkészülés
Örök igazság, hogy a saját testünk használatát is meg kell tanulnunk. Mivel a kezeink, lábaink felhasználása nem csak tárgyak mozgatására illetve a járásra korlátozódik, így lehetőségünk van rá, hogy a testünk mozgáskultúráját fejlesszük. Korábbi bejegyzések hozzászólásai között rengeteget lehetett olvasni arról, hogy ki, milyen harcművészetet vagy küzdősportot javasol, azonban én nem szeretnék ebbe belemenni, hogy melyik a hasznosabb és mennyivel, illetve melyiket lehet felhasználni a gyakorlatban, illetve melyiket nem. Erről a kommentekben nyugodtan lehet beszélgetni, vitatkozni, én viszont egy másik megközelítésből vizsgálnám a témát.
Az egészet ott kell elkezdeni, hogy a saját fizikumunkat erősíteni kezdjük, ez érvényes természetesen fiúkra-lányokra, nőkre-férfiakra egyaránt. „Ép testben ép lélek” tartja a mondás, szóval indítsuk azzal a folyamatot, hogy elkezdünk valamit sportolni, ha eddig ezt nem tettük volna meg. Nem feltétlenül kell küzdősportokban gondolkodni, de természetesen ez már egy univerzális megoldás a cél eléréséhez, de nem kizárólagos.
Szükség van arra, hogy a mozgásunkat kifinomulttá és sokszínűvé tegyük. Minden sportnak megvan a saját mozgásvilága kivétel nélkül, így akármibe fogunk bele, biztosak lehetünk benne, hogy hasznos lesz számunkra. Ezáltal könnyen erősödhetünk és mozgékonyabbá válhatunk, így akik a mozgástól elszoktak, mindenképpen kezdjenek bele valamibe. Az előző bejegyzésben említett Baranta pont abból a szempontból nagyon hasznos, mivel rengeteg különálló gyakorlatból áll, melyek segítenek átmozgatni testünk egészét. Ha úgy gondoljuk, hogy az általunk űzött sport nem fejleszti elégséges módon izomzatunkat, természetesen eljárhatunk edzőterembe, vagy otthon a saját edzésprogramunk szerint dolgozhatunk, de a rendszeres, mozgékony sportolás nagyon fontos, hogy ne csak látszat-izomzatot építsünk magunkra. Ha rászánjuk magunkat, és aktívan sportolni kezdünk, már elértük, hogy ne kelljen a kommentet vagy levelet azzal kezdeni, hogy „nem vagyok egy sportos alkat/nem vagyok túl mozgékony, de...”. Tegyünk azért, hogy a fizikumunk kielégítő állapotba kerüljön!
Küzdősportok, harcművészetek
Mivel a téma amúgy is hatalmas és ez alkalommal elkerülhetetlen, hogy a küzdősportokat, harcművészeteket megemlítsem. Kevesen tudják, hogy a küzdősport illetve a harcművészet elnevezés nem egy és ugyanazt jelenti. Természetesen nagy az átfedés, mégis lehet olyan tulajdonságokat találni, melyek csak az egyikre igazak. A küzdősportokat nagyjából úgy szokták definiálni, hogy gyakorlatias, kimondottan pusztakezes harcra készít fel, és törekszik a legnagyobb hatékonyságra. Ettől eltérően a harcművészetek – ahogy a neve is elárulja – egy teljes kultúrát és gondolkodásmódot igyekeznek közvetíteni az adott stílust gyakorlók felé. Ez magában foglalja azt a tanítást is, ’mely szerint a küzdelemnek a fejben kell eldőlnie, és szellemileg kell felülmúlni az ellenfelet. Ennek a gyakorlati megnyilvánulása a tudás, ügyesség, gyors ítélőképesség, józanság. Azt gondolom, hogy mindenkinek saját magának kell eldöntenie mibe vág bele. Az Interneten rengeteg információt lehet találni ezekről a sportágakról, irányzatokról, stílusokról.
Nos, mára ennyit. Hamarosan folytatom, igyekszem 2-3 napon belül feltenni a következő bejegyzést, hogy ne kelljen sokat türelmetlenkedni.
Vigyázzatok magatokra!